Lányok. Mi volt a legnagyobb csalódásotok egy olyan pasiban, akiről azt hittétek ő az igazi?

Egy évig voltam vele, találkozgattunk legalábbis.

De anyagi gondokra hivatkozva nem költözött össze velem.

Olyat még nem láttam hogy” bocsi de én túl szegény vagyok hozzád, hogy élnénk meg”.

Ilyen nincs… azt hittem.

Jobb hogy szakítottam, ő meg maradt a szüleinél.

És nem is huszon- harminc éves.

Az ő korában már mindenki talál társat.

Életem legnagyobb csalódása volt, mert másnak hittem. Azt gondoltam hogy ha 2 ember szereti egymást akkor együtt mindent megoldanak.

Lehet hogy félt eljönni a szüleitől. Igen… anyagiak miatt. Óriási csalódás volt, már egyszerűen nem a férfit láttam benne hanem egy életképtelen komolytalan gyerekes alakot akinek rengeteg kifogása van .

Tanult ember, de az élethez hülye.

Az, hogy kiderült, hogy semmit sem tud mélyen érezni, empátiát szinte nem érez, és szerinte Ő csak nem kattog a dolgokon, hanem el enged mindent...

brutál veszekedés után is 2 perc alatt elalszik, amíg én végig sírom mellette a fél éjszakát...

Nem létezik szerelem. Engem soha senki nem fog úgy szeretni,ahogy én képes vagyok Őt. Totális, mélységes csalódás.

Bedumálta nekem hogy jobb lenne a kapcsolatunk ha a gyerekeim is végre tudnának róla.

Eltelt több mint egy év mire rávettem magam hogy jól van, legyen így. Utána kitalálta, hogy á ez így nem jó, neki feszkós a légkör, így nem tud szexelni hogy itthon vannak a gyerekek is.

Kihajítottam.

Szórakozzon az anyjával!