Mi az oka, hogy másfél éve vagyok rettentő szerelmes egy olyan lányba, aki négy évig volt osztálytársam és akkor szinte semmit sem éreztem iránta?

"Mi az oka, hogy másfél éve vagyok rettentő szerelmes egy olyan lányba, aki négy évig volt osztálytársam és akkor szinte semmit sem éreztem iránta?"

Az, hogy érzelmileg továbbra is egy hebrencs, álmodozó kamasz vagy. Mert az, hogy valaki egy nap alatt levesz a lábadról, az nem szerelem, hanem fellángolás, és ennyi után életed társának nevezni pedig a vicc kategória.

Az ember nem ugyan úgy viselkedik az iskolában mint azon kívül.

Szerintem a más viselkedése miatt.

Plusz változtok mind a ketten.

Mikor voltatok osztálytársak?

Lehet, hogy ő is változott, te is változtál. Most más élethelyzetben is vagytok. Hol szoktál vele találkozni? Munkahelyen? Lehet, hogy ott (ahol látni szoktad) más oldalát látod, mint eddig az iskolában.

Értelmetlen kérdés, hogy “mi az oka?”.

Az az oka, hogy megmagyarázhatatlan, kielemezhetetlen, hogy miért lobban szerelemre az ember.

Hála Istennek! Mert ha racionálisan megpróbálnád széjjelboncolni, elemeire bontani, kicsúszik a kezedből.

Többek között ez a költők feladata, hogy ezt az erzést is megfogalmazzák helyettünk.

Juhász Gyula

Szerelem?

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,

Elrévedezni némely szavadon,

Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog

És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,

Egy pillantásod hogyha megkeres,

Mint napsugár ha villan a tetőn,

Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,

Hogy megszépült megint az életem,

Szavaid selyme szíven símogat,

Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,

Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.

Ha balgaság, ha tévedés, legyen,

Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

AZ oka, hogy 18 évesen nem a másik nemmel vagy elfoglalva hanem saját magaddal, tisztelet a kivételnek. Nem a párkapcsolaton jár az eszetek és cikinek érzitek, ha egymás felé kell megnyilatkozni az érzéseitekről.

Nekem is volt hasonló szitum, 10 éves osztálytalálkozó után jártunk egyik volt osztálytársnőmmel 2 hónapig, pedig előtte nem sok érdeklődést mutattunk egymás iránt. Pontosítok, nekem tetszett, de amikor 18 évesen próbáltam vele beszélgetni vagy kezdeményezni úgy átnézett rajtam mintha levegő lennék.

Mert nem vagy pszichésen ép.

Nagyon sok kérdésedet olvastam erről a témáról, és elég aggasztó. Attól még, hogy egyetlen alkalommal kedves veled egy lány, nem fog beléd szeretni, nem lesztek lelkitársak, és neked se kellene ilyen megszállottá válnod. Mert ez nem szerelem, csak egy idealizált képért vagy oda. Nyilván nagyon nagy hiányosságok vannak az érzelmi világodban, szeretethiányos vagy, ezért most mindent rávetítesz erre a lányra, akivel nem is ismeritek egymást.

Véleményem szerint egy pszichológusra lenne szülséged, már csak a depressziód miatt is.