Normális, ha így érzek?

Nem, nem tini vagyok, jó a kategória még ha tinisen is hangzik a kérdésem.

Az a bajom, hogy a párom a barátaival láthatóan sokkal jobban elszórakozik, sokkal vidámabb és felszabadultabb az ő társaságukban, mint velem. És nem az a bajom, hogy jól megérti magát a haverjaival, hanem az, hogy én unalmas vagyok. Ma délután is velük voltunk, és végig rihegték-röhögték az alkalmat, én meg ha hozzá is szóltam, nem tudtam semmi vicceset mondani, szinte észre sem vettek (csak a párom, de ő sem nevetve reagált rám). Mi ketten egymás között komolyabb hangvételben szoktunk beszélni, kicsit máshogy. Mi is szoktunk viccelődni, de az nem ilyen. Úgy érzem, hogy unalmas vagyok mellé, a barátai jobban szórakoztatják. Most az anyukájánál alszik, mert holnap megy repülővel munkaügyben valahova, és onnan indul ki a reptérre, így meg sem tudott azzal nyugtatni, hogy kettesben vagyunk. Kicsit úgy érzem magam, mintha a baráti társasága sem kedvelne, nem fogadnának be, nem vagyok elég vicces hozzájuk. Én introvertált, kicsit aszociális és egyemberes személy vagyok. Én akkor tudom elengedni magam, ha négyszemközt vagyok valakivel, valaki olyannal, akiben megbízom pl párom. Annyira bánt, hogy a barátaival ennyire elengedi magát és jókat szórakozik, míg mellettem ő is inkább a “szerény énjét” mutatja. Tudom, hogy mindenki másképp viselkedik más-más szituációkban, de félek, hogy nem vagyok elég érdekes neki, főleg hogy ebben a társaságban van 2 csaj is, akikkel folyton tolták a poénokat.

Nem régóta, május óta vagyunk együtt és én nagyon szerelmes vagyok, nagyon szeretem és félek, hogy nem vagyok elég neki.