Hosszú évek elteltével újratalálkozásból kapcsolat?

9 éve találkoztunk egy rendezvényen, első pillantásra rokonszenves volt, beszélgettünk kb. 1-2 órát. Én is szimpatikus voltam neki, randizni hívott, ami nagyon jól sikerült, teljesen belezúgtam, de visszautasítottam, mert akkoriban 2 hetet volt itthon, 2 hetet külföldön a munkája miatt, így 2 kellemes beszélgetésen, ölelésen és arcra puszin kívül nem volt köztünk más. Nálam a távkapcsolat nem opció. Emlékszem, hogy 4 hónappal később megláttam Facebookon, hogy összejött valakivel, tettek ki közös képet, plusz azt, hogy kapcsolatban vannak. Annyira rossz érzés öntött el, hogy leírni nem tudom, egy napig sírtam, hogy lehettem ennyire marha, hogy egy ilyen pasit elutasítottam. 2 évre rá nekem is lett kapcsolatom, akkortól nem foglalkoztam ezzel a pasival, maximum annyira, hogy évente 1-2 alkalommal ránéztem a profiljára, hogy mizu vele. 1,5 évvel ezelőtt kitette, hogy eljegyezte a lányt, plusz sok közös jegyesfotót. A kapcsolatom tavaly ősszel ért véget, pár hónap után úgy döntöttem, hogy teszek egy próbát Tinderen. Rengeteg komolytalan pasival beszélgettem, találkoztam, már úgy voltam vele, hogy elengedtem az egész applikációt, törlöm magam, amikor feldobta a profilját annak, akit 9 éve megismertem. Hevesen dobogni kezdett a szívem, végül jobbra húztam, ő is engem. Írt is szinte rögtön match után, hogy találkozzunk. Megbeszéltünk pénteken egy szombati napot, végül 11 órán keresztül tartott az első újratalálkozó. A lényeg a kérdésem szempontjából, hogy már csak itthon dolgozik, felbontotta a lány az eljegyzésüket, szakítottak decemberben. Csakis komoly kapcsolatban gondolkozik, akárcsak én. Azóta eltelt 3 hét óta szinte mindennap találkozunk, túlzás nélkül állítom, hogy úgy érzem magam vele, mintha egy régi titkos álmom vált volna valóra. Annyira kedves, törödő, udvarias hogy elmondhatatlan, érzem minden mozdulatában, mondatában, hogy én vagyok neki a legfontosabb és a legelső. Rengeteg példát írhatnék, de csak kettőt hozok fel: egy fárasztó munkanap után kérés nélkül megfőzte kedvenc levesem, főételem és desszertem, majd a teljes testem átmasszírozta, szexben is arra figyel, hogy nekem legyen jó, ameddig többször el nem élveztem, addig nem hagyja abba. Ha épp valamihez nincs kedvem, akkor is nagyon megértő, ha felidegesített valaki, akkor annyira meg tud nyugtatni, hogy nem is értem miért voltam korábban ideges. Korábban sosem akartam esküvőt, most mégis úgy érzem, hogy akár már holnap hozzámennék, minden egyes perc veszteség, amit nem vele tölthetek. Mégis bennem van, hogy ez vajon csak "a beetetési időszak",vagy valóban létezik ennyire kedves férfi?