Voltál már szerelmes olyanba, akinek volt párja?

Nem, de láttam ilyet. Igazi patt helyzet: a szerelmes fél annyira belehergelte magát a viszonzatlan "szerelembe" hogy már a közös baráti társaságba sem hívták meg. Megromlott a viszonya a barátjával (akinek a barátnőjébe beleszeretett). A lánnyal először csak barátkozott, meghallgatta a panaszait stb, aztán átkattant neki valami és rögeszmévé vált. A csaj amúgy hárított és folyamatosan koptatta, ahogy otthon probléma lett belőle.

Ez egy durvább példa, de a környezetemben egy ilyen eset sem alakult jól. Matematikailag biztos van rá esély, de erre nem alapoznék.

Igen. Hamar észrevette és tetszett neki, gondolom kellett az önbizalmának. Le akart velem feküdni, de mindig meggondolta magát. Teljesen összetörte a szívemet, mert nem kellettem neki egy menetre sem, miközben úgy szerettem, ahogy soha senkit az életemben. Éveken át tartott, mert átlag évente egyszer megkeresett. Mindig bolondot csinált belőlem. Utólag hazugságnak látom az egészet. Nem érte meg. Kiesett 4 év az életemből és elmúltak lehetőségek, amikor oda kellett volna figyelnem másokra. De közben az életben maradásért küzdöttem.

Én már elértem abba a korba, amikor a lehetséges partnerek mind foglaltak, pedofil meg nem vagyok, hogy 10 évvel fiatalabb fiúkra hajtsak. Ezért ha én szerelmes vagyok, akkor házas emberről van szó.

Annyi a szerencsém, hogy már nem tudok szeretni, ha vonzónak látok is valakit, már a gondolattól is megőszülök, amivel ez járna. Semmi kedvem titkos üzenetváltásokhoz, lelkifurdaláshoz meg ahhoz a mindent elégető szenvedélyhez sem, ami után csak a pusztaság marad. Akkor inkább leszek macskás/kutyás vénasszony.

Volt hogy fellangolast ereztem, valaki irant akinek volt parja de hala az egnek a viselkedese miatt elmult, es eszrevettem milyen rossz ember valojaban.

De amikor azt hittem szerelmes vagyok az nagyon rossz volt. Es ra adasul heti tobbszor is 8orakat egyutt dolgoztunk.