Szerelem nélküli párkapcsolatok lehetnek működőképesek? Miért?

10. Az ismérveid alapján biztosan kijelenthetem hogy sem én, sem a feleségem nem szerelmes! :) Nem mindig kívánom, ő sem. A legjobb barátom? Hát, vannak dolgok amiket hamarabb mondenék el egy barátomnak mint neki. Talán az életemet rábíznám, ő is rám bízhatná magát, de ez szerintem mindenkiben benne van. Sokszor amikor rá gondolok, inkább felbszom az agyam, mintsem a hazaérés érzése fogna el. :D

Alapvetően én nem tartom magam egy szerethető embernek, nincs bennem semmi különleges, olyan vagyok mint mindenki más. Tehát nem lehetek egyedi hogy csak engem szeressenek. Ennyi erővel a szomszéd is lehetne a helyemben. Visszafelé ugyanúgy fel tehetem a kérdést, miért kivételezzek egy nővel, aki pontosan ugyanolyan mint a többi? Mit tud, vagy mit csinál nekem vagy velem, amit más ne tudna? Sőt, inkább azt látom, hogy az emberek nagyon fukarul bánnak a szeretet osztásával még párkapcsolatokon belül is. Pl. a feleségem simán nemet mond a szexre vagy az orálra. Semmi baj, én meg a fizetésem töredékét adom haza. Ő azt hiszi ennyit keresek, én meg azt hiszem hogy az ágyban ennyit tud. 1:1. Én aztán semmiből nem csinálok ügyet, lereagálom úgy, hogy csak annyit adok másnak, amennyit ő is ad, vagy amennyire pozitívan áll hozzám.

A szerelemmel az a bajom, hogy ott a realitás és az objektivitás kikapcsol, és ekkor nagyon könnyű elcsesznie az életét az embernek. Én adok ezerrel majd pofára esek. Köszönöm, 2X volt ebben részem, nem lérek már belőle, erre kínosan is ügyelek. Sőt, az emberi kapcsolataimban is nagyon körültekintő és óvatos vagyok. Nincs olyan ember akit magam elé helyeznék, ugyanakkor nem is tartom magam többnek mint egy átlag embert.

Fura mi? :)

Lehet,csak az egyik fèl egy idő után besokall majd,hogy olyan,mintha a haverjàval lakna együtt.

Ha ilyet tervezel mindenképpen egy hasonló beàllítottságú partnert keress,vele talàn működni fog.

Teljesen egyetértek a 10-essel! Pontosan leírta a tapasztalatomat. A jelenlegi páromba szerelmes vagyok, életemben most először érzem igazán, milyen az a típusú szerelem, amikor mindketten odavagytok egymásért, mindketten csodáljátok egymást, jelentősen feltöltődtök energiával és motivációval egymás társaságában, stb.

Korábban kétféle kapcsolatom volt: az a fajta, amit a 8-as írt le (vagyis a szimpátia-alapú, viszont én abban nem akartam/tudtam elköteleződni és hosszú távra tervezni), illetve a másik fajta (amit a 10-es írt), amikor azt hittem, hogy eszeveszettül szerelmes vagyok (szó szerint úgy éreztem magam, mint egy drogfüggő, annyira rá voltam függve a másikra). Két ilyen is volt, kétszer is volt a szememen ez a rózsaszín köd, de pár hónap után el is illant, aztán rájöttem, hogy totál nem is illettünk össze.

Ez a mostani érzés egy sokkal nyugodtabb és mélyebb érzés, mint amikor az ember lángol valaki iránt. Ez az a típusú kapcsolat, ahol egész egyszerűen ÉRZED, sőt TUDOD, hogy titeket pontosan egymásnak teremtettek, és ezt nem is kérdőjelezed meg magadban, mert annyira egyértelmű.

Úgyhogy a saját tapasztalataim alapján meg tudom erősíteni a 10-es válaszát.