Milyen érzés, ha az ember többször szerelmes?

Csak annak furcsa, akinek romantikus idealista elképzelései vannak a szerelemről. Aki hisz abban a mesében, hogy létezik egyetlen, sorsszerűen nekünk rendelt, igazi társ, a "másik felünk".

Lehetünk többször szerelmesek, és egyáltalán nem törvényszerű, hogy az első a legnagyobb. Sokaknak az egy néhány hónapos, félreértésekkel és bénázással tarkított középiskolai románc. Ahogy változunk, a szerelem megtapasztalása is változhat.

Lehet vannak ilyenek. De sajnos én a másik embert szeretem. Es gyakorta van az hogy akkor is nem erdemli meg.

Azaz be vagyok "állva" mert szerekmes vagyok gyakorta olyanba is akibe nem kéne. Azaz mintha feltétel nélkül szeretném azt akibe beleszerettem.

És szerelmesen nehéz az elengedés leválás, hiába a logika.

Szakitas is elvonási tünetekhez hasonlit.

A szerelem sajnos gyakorta eredmenyez olyat hogy magadat hatterbe szoritod mert a másik lesz fontosabb. Ez normal esetben normalis lenne ha a másik is szereten es mindketten egymasnak akartok szépet jót okozni.

*akkor is, ha nem érdemli meg

(2.voltam)

Nem vagyok nagy expert ebben a témában, de az a véleményem, hogy senkit nem szeretsz ugyanúgy. Más embert máshogy fogsz szeretni. Mert más ember más személyiség, és belőled is mást fognak kicsit kihozni… valamelyik szerelem pl szenvedély és romboló, mint egy hullámvasút, és van, amelyik “minőségibb”, építő, és mégis itt a szenvedély is. Sokat számít, milyen ember a szerelmes tárgya.

Ezt úgy írom, h kb 2x éreztem ilyesmit életemben: az első az 1. Romboló eset volt, a 2. Egy rövid platói, aztán elkerültünk egymástól. De ő mutatta meg, hogy bele tudok szeretni “normális” emberbe is, és hogy akar tudna működni nem defektes emberrel is a dolog. 2 totál más ember volt a 2, viszont abban igazad van, hogy amikor érzetem h bele tudok zúzni a 2.-ba, akkor pár napig csehül éreztem magam és amolyan bűntudatom volt.. mert azt gondoltam, ha eddig csak 1 ember váltotta ki belőlem, akkor már soha senki nem fog tudni így megmozgatni… de meg tudott.

Tényleg minden szerelem más. Te is változol, ők is mások. Vannak kisebbek, nagyobbak, van akit megunsz, van akibe szinte belehalsz. De felállsz, es jön egy ujabb. Az első lehet hogy örökre emlékezetes marad, de nem azért mert az volt a legnagyobb, hanem mert az volt az első.

Nekem a mostani (már élettársam) előtt 6 komolyabb volt, es kb ugyanennyi nem komoly, ugyhogy biztosra mondhatom, hogy tényleg mind más. Bár visszagondolva talán 3 volt akiket igazán szerettem. Abból is az egyik plátói, akit sose tudtam elfelejteni. Azt meg már nem is tudom hova számoljam, hogy mostmár végszóra mégis vele élek...