Nagyon szomorú vagyok, és nem tudom mi lenne a legjobb nekem, mit javasoltok?

A történet már régebbről ered. Egyik táborban találkoztam egy fiúval, akivel eleinte csak mint barát néztünk egymásra. Tényleg, részemről sem volt több. A covidos időkben, mikor mindenki otthon volt, többet chateltünk és a chatek során sokszor flörtölt velem, pont úgy bánt velem ahogy jól esett és kezdtem belézúgni. Sajnos az Instáján láttam meg hogy barátnője is lett még a vírus előtt, és annak ellenére flörtölt velem, hogy ez a lány volt neki. Ezt még viseltem is, mivel suliban úgyse volt más közeli barátom, csak ez a srác. Nyáron viszont találkozgattunk kettesben és éreztem hogy nagyon tetszik meg vágyom rá. Ezt soha ki nem mondtam neki, de mégis tudott róla valahogy. Nálam ennek az egész vonzalomnak a kifejlődése olyan méreteket öltött hogy mikor arról beszélt hogy mennyire szereti a barátnőjét akkor kiült az arcomra a szomorúság. Egyszer ezt szóvá is tette és utána megcsókolt. Nagyon élveztem meg ő is. Meg is beszéltük és utána rendszeresen lett ez. Légyszi ne szidjatok, tudom hogy barátnője meg minden, de a szívemnek nem tudok parancsolni. Amikor csókolóztunk akkor úgy éreztem hogy szeret meg én nem csókolózom olyanokkal akik érzelmileg hidegen hagynak,gondoltam, ő sem, és ezért rákérdeztem hogy nem próbálnánk-e meg egyútt, mert az ő csókján is érzek valamit. A válasz az volt, hogy valamit elkezdett irányomban érezni, de az én totális belezúgásomat nem tudja viszonozni, mert a barátnője kell neki, neki akar megtenni mindent. Ez rémesen fájt nekem mivel személytelen volt, hirtelen nem értettem hogy miért érzek mást a csókján és hogy akkor hogyan is feküdt le velem 2 alkalommal. Egyébként azt mondta hogy az együttléteket imádja velem, de nem szerelmes csak érez valamit irántam. Emiatt nagyon el vagyok keseredve. Folyton azt kapom hogy nagyon jó barátja vagyok meg tetszem neki, de többet nem akar tőlem, nem engem akar. Nem tudom, mi lenne a jó. Ő nem akarja hogy kilépjek az életéből, én pedig nem tudom hogy ezek után célszerű lenne-e foglalkoznom vele, mivel személyesen mindig rám mászik meg úgysem lenne ez már a régi barátság, viszont attól is félek hogy ha őt eldobom, akkor szenvedni fogok a magánytól. Egyébként kicsit úgy érzem, mintha érdekelném, mert nagyon depis vagyok most emiatt és bármikor írok neki kifejtősen válaszol meg elég jól kezeli a sírórohamaimat is és egyszerűen nem tudom mi lehet az amit irántam érez, azt mondta ezt ő sem tudja. Szerintetek?

Bocsi, ha hosszú lett és köszi, ha elolvastátok

19/L