Rettegek hogy vege szakad a kapcsolatnak es nem lesz hova mennem egy gyerekkel. Ezert nem merek gyereket szulni. Ertheto ez vagy nem kene ettol felnem?

Ha nem vagy rá felkeszulve akkor semmiképp ne szulj kisbabát.

Te tested, te érzéseid és persze te leszel az anyja, akinek akármi is történne gondoskodni kell róla.

Beszéld meg a pároddal, hogy nem vagy rá kész, ne kergesd hiú abrandokba.

Először egy pszichológust keress fel. Aztán ha meggyógyultál jöhet a gyerek.

Mert azt ugye tudod, hogy nem normális, amiket írsz?

Mert nem fog albit találni kisgyerekkel, 5x meggondolják, mire kiadják neki, pláne, ha alacsonyabb képzettségű, esetleg még csak nem is fehér, esélytelen szerencsétlennek..

Most gondolj bele, 2000es órabérért takarít néha, vagy 1500asért állandóra.. Ki lesz addig a gyerekével? Nem fog senki érte menni 4kor az ovihoz, ha ő nem tudja megoldani.. kifizeti a 100 körüli albit, most nőnek a rezsiárak, nem fogja futni belőle a 200 körüli fizetéséből, cserébe ki lesz készülve fizikailag, nem fogják sokáig alkalmazni, ha a gyerek többször beteg, neadjisten problémás..

Én teljesen megértem. Van "nehéz helyzetű anyáknak" sima bentlakásos általános iskola, ahonnan csak hétvégén jár haza a gyerek, meg ünneppekkor, ilyen kolesz, de az sem minden esetben megoldás.

6os vagyok. Nyugodtan le lehet pontozni, de ez a gondolatmenet akkor sem normális.

Ennyi erővel ki se menj az utcára, mert esetleg elüt egy autó.

A kapcsolata valószínűleg nem felhőtlen nagy szerelem, ha a kérdező azon retteg, hogy vége lesz. Ilyen kapcsolatba meg nem kell gyerek.

Viszont ha a kapcsolatban nincs gond, akkor a kérdező pszichésen beteg. Vajon miért szigeteli el magát az emberektől? Munkahely? Kollégák? Egyéb ismerősök? Elsősorban talán magányos, másrészt pedig tőlságosan rá lehet utalva a párjára.

Semmi baja nem lesz tőle, ha elmegy dolgozni, beszélget a kollégáival, nyít a világ felé. Nem kell egyből depresszíven látni a világot. Ha minden nő így állna hozzá, már kihalt volna az emberiség.