Mit tennétek helyemben? Felkeresnétek?

Van egy adott srác. Egész nyáron randizgattunk, nagyon sokat beszélgettünk. Olyanok voltunk mint két tojás. Én ( L,22) hamar éreztem közöttünk a lelki fonódást. Azt éreztem,hogy ebből kapcsolat lesz. Úgy szimpatizált velem mint én vele. Ő kicsit messzebb lakik tőlem, munkáinkból adódóan keveset tudtunk találkozni. De ha találkoztunk is, az minőségi idő volt.

De a lényeg.. Pár hete összekaptunk,összevesztünk. Lényegében egy témában máshogy gondolkodtunk, ő nagyon hevesen reagálta le, én pedig csak próbáltam magamat adni. A vége az lett hogy elköszöntem tőle, aznapra. Úgy éreztem,hogy ez kicsit sok volt, mármint ami a veszekedésből lejött. Nagyon sértő mondatokat “vágott” hozzám. Soha nem volt ilyen ő.

Ez volt 2 hete. Azóta egy szót sem beszéltünk. Mindennap a fejemben motoszkál a gondolata,hogy felkeresem és írok neki. De valami azt sugallja,hogy most ezt nem nekem kellene megtenni.

Nagyon hiányzik, minden nap. Minden egyes percben. De tudom,hogy az önbecsülés is fontos. Ő sértett meg, ami nagyon fájt. De nem tudatosul benne. Ez által arra tudok következtetni,hogy annyira nem is érdekeltem őt?! Főleg ha 2 hete nem is erdekli,hogy mi van velem?

Lényeg a lényeg.

Ti felkeresnétek helyemben a srácot?

Vagy hagyatkoznátok inkább a megérzésekre,amik azt mondják,hogy ezt nem nekem kell megtennem?!

(Ui:felnőtt emberről van szó,aki 30 eves)