Hogyan tudnék valakibe szándékosan beleszeretni?

Sehogy. Mi a francnak kínzod magad és akarod szánt szándékkal tönkre vágni a mentális egészségedet? A szerelmet nem tudod erőltetni és ez a másik emberrel szemben sem fair, hogy így meg akarod kvázi tanulni, hogy hogyan tudnád nagy nehezen szeretni.

Magaddal szemben is és a másik emberrel szemben is borzasztóan tiszteletlen vagy, és persze önző is.

Rosszul gondolkodsz a szerelemről, szerintem. Ha te esetleg egy zárkózott, magadnak való személyiség vagy, akkor az ilyesfajta mély vonzalom, mint a szerelem és az igazi kötődés sokkal lassabban alakul ki benned. Amiket felsoroltál, azok mind azok, amikből az érzelmi mélység kialakul idővel, van akinél rövidebb, van akinél hosszabb idő alatt. A valódi szerelemben nincs "mágikus összetevő" (hacsak nem az igazán mély bizalom az), elsőlátás, meg villámcsapás, pillangók - ezek csak tündérmesés dolgok, amik kifújnak hamar, és csak az erős vonzódás megalapozását szolgálják, ne ezeket várd. A szerelem kifejlődik két ember között a bizalom és az által, ahogy a két ember a világot látja, érzelmileg megegyeznek, és a gondolataikat tisztán meg tudják osztani egymással, illetve az optimális és kompatibilis szexualitással.

Te már most érzed, hogy valami több lehet ebben az egészben szerintem, csak valami érzelmi gát az útjában állhat. Ez már most több úgy érzem benned, mint ami szokványos ember-ember kapcsolat lenne, azért is tetted fel a kérdést. Adj a lehetőségnek esélyt egy kapcsolatban, találkozzatok az igényeiteknek megfelelően többet, próbálj megnyílni felé bizalommal és csak szimplán élvezd a törődését, és ápold az ő érzelmi igényeit is. Próbálj nyílt lenni felé érzelmileg is, menj bele a "tipikus" kapcsolati játszadozásokba, ami külső szemmel lehet "nyálas", de feltehetően jól fog esni mélyen belül. Ez lenne a módja annak, hogy szép lassan leomoljon benned az a fal és megtapasztald, milyen mikor ki tudsz teljesedni a vágyott ember mellett, és biztonságban érzed magad vele érzelmileg.

A szerelem illúzió. Egy túlzásként érzett boldogságérzett amit csak azért tulajdonítasz szerelemnek, mert az eddigi kula hétköznapjaidból kiszakított, ezért a boldogságot szerelemként definiálod. Mindeközben csak boldog vagy. Ez kitart egy darabig, ameddig át nem csap az életed újra szűrke hétköznappá, függetlenül attól, hogy még vele vagy. A csók sem olyan, mint az elején és a szex sem lesz olyan.

Én akkor tekintenék valakire teljesértékű partnerként, ha közös érdeklődési körünk lenne, hasonlóan gondolkodnánk, vélekednénk dolgokról, emellett húznánk a másikat előre, hogy jobb legyen az életünk.

Beleszeretni... A leírásod alapján vagy nagyon fiatal vagy, hogy nem látod ezek alapján, hogy te igenis vonzódsz hozzá érzelmileg és csak a létbizonytalanságod és hamis ideáid dolgoznak benned, vagy felnőttként inkább elköteleződési zavarod, vagy traumád lehet, és nem mered nevén nevezni a gyereket, mert az túl nagy lépés lenne.

Lépj felé és lásd meg mi lesz, erről szól az élet!