Miert ne tudna szeretni ha en nem szeretem magam?

Altalaban azoknak mondjak akik az onbizalom hiany miatt nem tudnak ismerkedni, meg azert a kóros onutalat miatt ellokheted a feled kozelitoket.

De amugy onmagaban nem igaz alltitas.

Ez hosszútávon fog problémát okozni, de nem is arról van szó, hogy szeresd magad, inkább, hogy légy jóban önmagaddal, fogadd el.

A bajok akkor kezdődnek, ha te elkezded megkérdőjelezni magad és őt, hogy vajon elég jó vagy, megfelelsz -e neki, tényleg szeret -e, féltékeny leszel, az ilyesmi megmérgezi a kapcsolatot.

Mert ha nincs onbizalmad, az a srácnak is fel fog tűnni. És amikor 70-edjere us elmondod neki, hogy a szomszéd csaj mennyivel szebb, már el fog gondolkozni rajta.

Baromi gyorsan meg lehet unni, ha valaki kevésnek érzi magát a másikhoz, az egész kapcsolatot le fogja húzni.

Plusz, ha úgy érzed, a másik túl jó hozzad képest, tehát te rosszabb kategória vagy, akkor önkéntelenül is bármit meg fogsz tenni, hogy a másik melletted maradjon: ami vagy baromi fullasztó viselkedést fog eredményezni reszedrol vagy azt, hogy ő ezt jól ki fogja használni és tudja, hogy bárhogy viselkedhet, bánhat veled, te mindig ott leszel neki.

Egyik sem jó egy kapcsolatban.

Egy egészséges kapcsolat dinamikája nem ez.

Mert sugárzik belőled a gyengeség, bizonytalanság, ami nem ad jó benyomást.

Habár nekem fordítva volt. Annyira szeretett a párom hogy éreztette is velem, el is hittem és ellezdtem szeretni magam. De ez se tartott vna sokáig ha nem változom meg ebben a kérdésben nagyon hamar

6-os

Amit leírsz, az pont nem a szerelem :D

Az elején van a langolas és rajongás, aztán ha kibújik a szög a zsákból, nem lesz belőle szerelem, hanem vagy megreked ezen a fellángolás szinten és ki fuj x hónap múlva vagy szakítanak a felek.

A szerelem pont nem változik semmilyenne, nem lesz belőle szeretet.

Ha szerelmes vagy, ismered a másikat kívül belül, szexuálisan vonzodsz hozza.

Amit felül leírtál, az a media által elhitette szerelem, aminek köze sincs a valósághoz.

Ha nem szeretjük önmagunkat igazán, akkor mást sem tudunk igazán szeretni, ha valaki beéri ezzel, az szintén nem szereti magát, tehát maradunk egy szeretet nélküli, nem ritkán toxikus kapcsolatban, ahol a felek egyébként meg vannak róla győződve, hogy szeretik egymást. Valójában olyanok szokták őket összetartani, hogy az egyik szeret áldozat lenni, a másik szeret terrorizálni, bántani, vagy, hogy végre valaki (bárki) egy picit is figyel rájuk, kapnak egy kis hamis szeretetet, amibe aztán is kapaszkodnak, ha már rég nem kapják a másiktól, stb...

Voltam én is kapcsolatban, mikor még nem szerettem önmagam. Szar volt az összes. Önmagadat szeretni nem azt jelenti, hogy magadat tartod a világ legmenőbb emberének és szét vet téged az önbizalom, hanem azt, hogy nem haragszol a múlt sebeiért, és elfogadod magad olyannak, amilyen vagy.

Ha ezeket megléped, és találsz valakit, aki azért szeret, amilyen vagy (igazából), és te is azért szeretsz valakit, amilyen ő (igazából), az sokkal jobb érzés.

Oké, ez így tényleg kissé kisarkított vélemény.

Inkább arról van szó, hogy irritáló egy állandóan kesergő nővel lenni, akinek még egy kedves szót sem lehet mondani, mert azon is marakodni kezd.