Barátság extrákkal-ból szerelem? Miért kerülök mindig ilyen szituációba? Miért nem szerelmes belém?

Egy randi alkalmával találkoztunk 3 hónapja. Viszonylag elvont embernek tartom magam, nagyon ritkán találok hozzám hasonlókra, de vele rögtön meg volt a közös hang, ugyanaz az érdeklődési kör, hasonló intellektus, mély és tartalmas beszélgetések. Egy hozzám hasonlóan nagyon érzékeny és érzelmes embert ismertem meg, aki többször is kifejezte hogy mennyire durván hasonlítunk. Mindketten zenélünk, és kb. rajongója lett a zenéimnek, nagyon felnéz rám, és a dalszövegeimre, amiket el is kér mindig és szokta olvasgatni, mert “megfogalmazom az érzéseit, amiket ő sosem tudna”.

Nagyon hasonlóan állunk az élethez, hasonló elveket vallunk és csomó izgalmas, nem mindennapi programot csináltunk. Már a kezdetektől egyértelmű volt hogy szexuálisan hihetetlenül erősen vonzódunk egymáshoz, többször szexeltünk is, amik elmondása és reakciói alapján csodálatosak. Mégis azon kaptam magam, hogy már 2 hónapja egy lányról beszél, akibe már mielőtt megismertem szerelmes lett, csak akkor a lány elutasította, és vele kapcsolatban kér tanácsokat, (mikor keresse, mennyit keresse stb.) megosztja velem a kétségeit, a gyerekkori traumáit stb stb. Mondta, hogy nagyon “jófejnek, viccesnek, érdekesnek, izgalmasnak tart és felnéz rám”, de nem lát többet a dologban, nem szerelmes. Mi plusz kell még a szerelemhez? Mi az ami belőlem hiányzik? (A lány akit szeret, egyébként teljesen más típus, mint én, mind külsőre, mind temperamentumban.)