Az ignorálás, játszmázás, féltékenyités ugye mindig gyorsan megölik a kezdődő szerelmeket, kapcsolatokat ?

Amikor a szerelmes repkedésben ködben a másik nem velem "szárnyal",hanem neki kezd féltékenykedni bennem neha egy egész világ töril össze azzal hogy csalodom hogy akkor ő nem is azt erzi amit én:(

Ekkortol jönnek a balhék veszekedések, nem ölel ugy már elalvásnál elfordul, a kapcsolat kezd rohadni. Es azután már ekörül forog.

Es ezutan már folyamatos csalódasban vagyok hogy veszekszik velem az aki nemrég még szetelmes számokat énekelt nekem vagy röhögőgörcsöket kaptunk, es az ugy hianyzik, de már nem élhetem át, mert benne már ez nincs. Nincs már nevetés mosoly, a másikban a hibakeresések vannak csak.

Még küzdök, még próbalom a bizalmát elérni, de szélmalomharc az egész, es előre tudom már hogy ezt én fel fogom adni. El kell engednem a masikat.

De valahogy még mindig ott tartok hogy hiányzik az az ölelés, a nevetések, én még nem jöttem le erről, de már csalódás van és szomorúság.

Es nem értik miről beszélek, amikor nekik is ezeket elmondom.

Ha nevetek megkérdezi miert gunyolom. Mondom csak nevetek mert szerelmes vagyok veled beszélek, vicces volt egy két szo. De ő gyanakodva néz tovább, hogy en kinevetem e őt.

Nekem tul gyors a tempo igen, ahogy a ködből le kell kapcsolnom:(

*bocsi csak a féltékenységrol irtam

Játszmázások nem jellemzoek a kapcsolataimra.

Ne aggódj, kérdező! A már meglévőt is hazavágja - ha eddig nem sikerült, akkor ezek a dolgok páratlan esélyt adnak ennek kibontakoztatására. Bár... Szvsz a Twilight Struggle ugyan jópofa játék, de megvan a maga ideje, és helye. :)))

Más szavakkal: Nagyon nem pálya. Értelmes felnőtt emberek pacekba megmondják, hogy mi a helyzet.