Az ismerősöm szerint a monogám kapcsolatokból jönnek a rossz dolgok,igaz lehet ez?

"Erre azt mondta a férfi lehet poligám de a nő maradhat monogám mert ő van akkor csak a nőnek."

MaradHAT monogám a nő, vagy maradJON, mert az ismerősödnek úgy a jó?

A magukhoz nem őszinte, önismerettel nem rendelkező emberekből jönnek ki a rossz dolgok.

Az ember ellene megy az ösztöneinek egy csomó dologban. Például nem zabálja magát halálra a legcukrosabb, legzsírosabb kajákkal, ami csak rendelkezésre áll, hanem azt eszi, ami a szervezetének hasznos, nem azt, amit feltétlenül kíván. Illetve edzi magát akkor is, ha békében él. Ha az ösztöneinknek megfelelően élnénk, senki sem tanulna, senki sem sportolna, mindenki annyit enne, amennyit bír.

Az ember azzal is szembemegy az ösztöneinek, mikor felöltözik.

Akkor is, mikor nem gyilkol.

Soroljam még vagy leszállsz a poligám rákfenét tudományosan magyarázó körhintádról és szembenézel a valósággal, miszerint ez csak bizonyos embereknek nem való és biológiailag semmi sem indokolja jobban, hogy hűtlenkedj, mint azt, hogy embert ölj és magad alá szarj.

Ezt nevezem önigazoló csúsztatásnak. Az odáig rendben van, hogy az ember ösztösen nem monogám, de az ember ösztönösen nem is feltétlen szobatiszta, mégsem mondaná az úriember, hogy szarjunk, ahová jól esik. Gondolom, arra azt mondaná, nem vagyunk mi állatok.

Szóval ő szeretne másokkal is dugni, ami alapvetően rendben van, csak éppen el akarja hárítani a saját felelősségét. Az kevésbé van rendben.

Az esetek túlnyomó többségében arról van szó, hogy jobban hangzik az, hogy:

"A monogámia nem működik, az emberiség nem erre lett kitalálva"

Mintha azt mondaná, hogy:

"A kapcsolat elejétől kötődési és elköteleződési problémáim vannak. Nem tudom asszertíven kommunikálni az igényeimet és érzéseimet, és nem tudok a párom, ma már feleségem igényeire és érzéseire válaszolni. Nem tudom, hogyan kell egy kapcsolatban működni és mit lehet kihozni belőle, mert sose láttam rá példát, energiát pedig nem szeretnék beletenni. Saját magamon se dolgozok amúgy, mert hát minek. Így az életemben lévő összes hiányosságot piálással és félredugással kezelem. A társadalmat hibáztatom emiatt."

És akkor persze egyénileg vannak különbségek, de a lényeg a legtöbb esetben ez. Nem vállalja a felelősséget és nem is érdekli az egész.

"Én értem az ismerősödet...kommuna kéne nekem pl."

Két dolog eszembe jutott erről a mondatról:

1: igazából az ismerőssel nem az a gond, hogy ő poligám megközelítésű, hanem az, hogy a félrelépéssel kapcsolatos saját felelősségét elhárítja azzal, hogy igazából csak a világ hülye.

2: bennem is van egy romantikus kép egy szexuálisan fűtött hippikommunában élésről, de ha gondolatkísérletben végigfuttatom, akkor az jön ki, hogy annak is meg lennének az árnyoldalai. Ha falkában élünk és mindenki azzal szexel akivel akar és/vagy tud, akkor lesznek, akik bárkivel szexelhetnek, és lesznek akik senkivel, ami állandó konfliktusforrás és frusztráció (incel téma kicsiben).

Ilyenformán a monogámia, bár valóban ellentétes az ösztöneinkkel, nem véletlen lett feltalálva. Ha mindenkinek választania kell egyet, és amellett elköteleződnie, akkor rend van, és ha kompromisszumosan is, de mindenki megvan valahogy.