A megszokás miért olyan erős összekötőerő az emberek közt, hogy rossz kapcsolatokat is fenn tud tartani hosszu évekig? Valaki elmagyarázná?

Egy idő után észre sem veszed, hogy nem jó, hogy nem beszélgettek, hogy nem csináltok semmit, hogy csak a taposómalom van meg, és egyre inkább egymás mellett és nem együtt éltek.

A probléma az, hogy mivel ez egy hosszú folyamat, nem úgy megy, hogy egyik nap még jó, a másik pedig borzalmas, így lassan megszokod az egészet, lassan elfogadod, hogy természetes, elfogadsz olyan dolgokat a kapcsolatban, amikért az elején még azonnal szakítottál volna, mivel nem tudatosul, hogy milyen rossz is az egész.

Ezért tartja össze a megszokás a kapcsolatokat sok esetben, akkor is, ha nincs olyan klasszikus ok, mint a gyerek, az anyagiak, a lakhatás.

A párkapcsolat is tele van kompromisszummal, az is az amit az ember saját magával köt.

meg van ám, hogy nem a kapcsolat a rossz, csak rossz időket élnek, és majd meg jobb lesz... vagy hátha...

Amúgy se lehet mindig a maximum, akkor az ember 2-4 évente új szerelmeket keresne, hát az se a folyamatos boldogság ám.

Meg van egy csomó fásult ember, aki szerint az úgy van rendjén...