Bántalmazó, toxikus kapcsolat után van esély a boldog, normális szerelemre?

A (már volt) párommal fiatalon, 17-18 éves korunkban jöttünk össze, középiskolásként. Már az red flag lehetett volna, hogy közölte, hogyha nem ugyanabba a városba megyek továbbtanulni, mint ő, akkor biztos szakítunk, úgy számoljak. Utána ez csak rosszabb lett.

Teljesen alávetettem magam neki, a kapcsolatunknak.

Mikor Erasmusra ment, közölte, hogy vagy vele megyek vagy szakítunk (1 éve akkor már együtt éltünk). Én hülye pedig azonnal passziváltattam az egyetemen és fél évet egy olyan országban éltem, ahol utáltam.

Minden nap főztem kétszer, háromszor, mikor hazajött és mondta, hogy azt nem kéri, nem az volt a válaszom, hogy akkor megeszed holnap, a mai vacsorádat meg oldd meg, hanem nekiálltam kérdezősködni, hogy mit enne, mit csináljak. Az apámtól olyan autót kértem magamnak, amiről tudtam, hogy a barátom nagy álma. Teljesen olyan lett, amilyet ő akart, konkrétan vele csináltam a konfigurálást. Vártam már, hogy legyen saját autóm, ennek ellenére heti 5 nap nála volt, kb engedélyt kellett kérjek, hogy mehessek vele.

Mindenért én voltam a hibás és a rossz, a buta, az egyszerű. Volt olyan, hogy megcsalt, kiderült, megbocsátottam. Majd rá pár napra pizzát rendeltem, pont akkor jött haza, amikor ettem és annyit vágott hozzám, hogyha nem zabálnék ennyit, nem csalna meg. Pedig nem voltam túlsúlyos akkor sem, 55-56 kg felett sosem voltam életemben. Folyamatosan megcsalt, amikor ezeket megtudtam, én voltam a hibás, hogy mit nyomozok utána, inkább annak örüljek, hogy a 10/10-es lányok után inkább velem marad mégis.

A 8 együtt töltött évünk alatt az önbizalmam, önértékelésem a 0-ra csökkent. Nem mondom, hogy végig pokol volt, mert voltak szép pillanataink. De általában ment a se veled, se nélküled dolog. Én is hibás vagyok ebben, mert már tényleg gimis koromban azt kellett volna mondanom, hogy ő engem nem zsarol ilyenekkel és ott szakítunk. Helyette belementem egy játékba, ahonnan csak vesztesen kerülhettem ki.

Most itt vagyok 25 évesen és egyszerűen félek ismerkedni. Mert bennem van az, hogy a következő is úgyis megcsal, pár szép hét/hónap után kimutatja a foga fehérjét.

Van egy férfi, igaz, hogy idősebb nálam (46), de szerintem jól néz ki, eléggé megkedveltem. Elhívott vacsorázni, de nem tudom, jó ötlet-e, kell-e nekem még ez... Korombeliekkel így az exem után nem szeretnék ismerkedni, meg ahogy néztem, nagyon sokan inkább csak a szexre mennének.

Úgy érzem, képtelen lennék egy boldog, önfeledt párkapcsolatra, mert mindig ott lesz a fejemben, hogy vajon mikor romlik el minden.