A szerelemben a külső vagy a belső számít?

Mindkettő

Egy számomra nem vonzó lány egész egyszerűen nem tud ilyen téren érdekelni.

De ha külsőleg minden rendben van, de intellektuálisan és érezelmileg nem tudja megütni az általam preferált szintet szintén sztornó.

Nekem annyira nem számít a külső, inkább a belső, de kell a külső is.

De ez is olyan, hogy mindenkinek más az igénye. Nekem az átlagos csaj a legnagyobb szépség ideáll, valahogy nekem az ilyen modell arcok nem jönnek be, nem találom őket annyira esztétikusnak, míg egy teljesen átlagos lányról nem tudom levenni a szemem. Pláne ha esetleg alter stílusa van.

Csatlakozom ketteshez, az átlagosnak mondott jányok és az átlagon picit aluliak, ha szabad így fogalmazni jönnek be.

De belsőleg is. Sokkal értékesebbek, nincsenek elszállva maguktól, általában okosabbak is.

Általában mindkettő. Az meg már egyéntől függ, hogy kinek melyik milyen mértékben jelentős.

Nem leszek álszent: ha valaki egyszerűen taszító, akkor iránta nehéz vonzalmat érezni.

De nem is azon fog a szerelem múlni, hogy az illetőnek most mekkora a mellmérete, milyen a feneke, vagy épp van-e rajta 10 kiló plusz. Legalábbis nálam nem.

#3 "Ahogy mondják: a külső megfog, a belső megtart."

Ezzel sem tudok egyetérteni. Nem kell, hogy a külső fogjon meg. Sokkal tartósabbak azok a kapcsolatok - legalábbis saját tapasztalatból kiindulva - ahol a belső fog meg. Ha pedig nem csak külső alapján szólítgatsz le embereket az utcán, akkor komoly esély van rá, hogy valakit megismerj még azelőtt, hogy párkapcsolati szándékaid lennének irányába.

A belsőnek kéne számítania, de sajnos a többségnek csak a külső számít.

Én pl. hiába vagyok teljesen kedves, rendes, figyelmes, önzetlen, jóindulatú, empatikus férfi, aki szívből tudna egy nőt szeretni, mégse kapok még csak esélyt se, egyetlen lánytól se, mivel nem vagyok se izmos, se magas...