Szerintetek letezik életfogytig szerelem?

Az amúgy gyönyörű és gazdag nyelvünk szegényes e téren. Ugyanúgy szerelemek hívjuk azt a szinte ön- és közveszélyes selátsehall euforikus állapotot, mint a sok éve egymáshoz csontosodott, együtt sok vihart megért, egymásért tűzbe menő lecsendesedett, békés, de határtalan rajongást. Ez utóbbi valóban ritka, és ehhez meg kell érnie mindkét félnek, át kell látni, hogy az ifjonti ménkű nagy éntudat sehová sem visz. Meg kell hagyni mindkét félnek a nemére jellemző attitűdöket, vagy akár raplikat. Észre kell venni, hogy merőben más a két nem gondolkodásmódja, lelkivilága, amiket nem könnyű összefésülni.

Nekem (eddig úgy látszik) sok-sok felejthető kapcsolat és egy elrontott házasság után sikerült. Legalábbis az elmúlt 25 év ezt mutatja.

Karinthy mondta valahol: "Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába."

És ez ugyanúgy igaz, a másik nemre is, és ugyanúgy igaz a 80, mint a 20 évesekre is. Jó esetben nem is szűnünk meg férfi és nő lenni, és ugyanúgy észrevesszük a másikban a férfit, vagy a nőt. Egyfajta pingpongcsörte ez. Az előbbi példánál maradva, a nő belép a szobába, és ezzel megtörtént az adogatás. A férfi "férfibb" lesz, ő üti vissza a labdát, és mivel ő férfibb lett, a nő is nőbb lesz. Ez a nőbb nő még férfibbá teszi a férfit... Így pattog egyik térfélről a labda a másikra, amíg valamelyik fél nemtörődömségből, kivagyiságból, vagy lustaságból már nem teszi oda az ütőjét, és a labda elgurul a földön.