Nők! Volt már veletek olyan, hogy egy kalandor pasi olyan szépen udvarolt, hogy nem tudtatok neki nemet mondani, akkor sem, ha tisztában voltatok vele, hogy milyen ember?

Volt.

Az a vicces az egészben, hogy nyíltan sose derült ki, hogy hazudott volna a szándékairól (azt mondta, komolyat akar), hanem már másfél hónap után olyan összeférhetetlenek voltunk, annyit veszekedtünk, hogy nem bírtam tovább elviselni és kiléptem.

Ilyen helyzetben vagyok jelenleg. Szepen udvarolt, elcsavarta a fejem, igert szepeket. Jol erzem vele magam, sokat nevetünk, elvagyunk. Erzem, es tudom, hogy szeret engem, a tettei, az ajandekok, az aprosagok amit töle kapok... Viszont! Velem egy idejüleg chatel több növel is, szediti öket, csapja a szelet. Vagyik rajuk is.

De tudom,hogy en jelentem neki a legtöbbet. De megse jelentek annyit,hogy mellettem ne gondoljon masra.

Az eszem tudja ebböl ki kell(ene) lepnem, de a szivem szereti öt. Ördögi kör.