Lehet nagyon buta kérdés, de honnan tudom, hogy szerelmes vagyok?

Óhh, én másfél éve ezen gondolkodok.

Mármint nem azon, hogy te, hanem, hogy én.

Szerintem ez minden embernél más.

Saját magamról leginkább onnan tudom, hogy hiányzik amikor munkában vagyok, pedig együtt élünk. Nekem fontos a saját szféra, hogy legyen időm a barátaimra, könyvet olvasni csendben stb. Ha ilyen feltételek mellett is folyton hiányzik és vágyom a társaságára, hát az már szerelem. :)

#4 és #5 hozzászólók sem voltak soha szerelmesek, csak nem tudják. Attól, hogy valaki szereti a párját, vagy örül a létezésének, vagy állandóan hiányzik neki, még nem szerelmes belé. Nekem például gyakran hiányoznak a legjobb barátaim, akiket ritkán láthatok, vágyom a társaságukra, szívesen vagyok velük, s örülök az örömeiknek, jobban, mint a sajátjaimnak. Ettől még szó sincs arról, hogy szerelmes volnék bármelyikükbe.

A szerelem ott kezdődik, amikor az embernek megváltozik a tudatállapota: 2 centivel a föld fölött lépked, s mintha elvarázsolódott volna körülötte a világ. Minden megszépül, átalakul, örömteli lesz. Úgy tűnik, mintha még a fákon a madarak csicsergése is erről a csodás örömről szólna. A szerelmes létezés kicsit olyan, mintha az ember bedrogozott volna. Egy alternatív valóságban létezés. Néhány szép vers tudja ezt talán legjobban érzékeltetni.

Elnézést, hogyha ezzel sokakat azzal szembesítek, hogy még soha nem volt szerelmes. Annyi vígaszt tudok neki nyújtani, hogy a szerelem sokkal ritkább jelenség, mint azt a köztudat véli. A többség úgy éli végig az életét, hogy soha nem tapasztalja meg.

#6 Had éljem már meg úgy a szerelmet, ahogy azt én jónak érzem. :)

Ha neked ez a szerelem, legyen.

Ez maximum a tini szerelem kategória az én olvasatomban, amikor az ember még a saját érzéseivel sincs tisztában és mindent túlérzékel. Nekem is volt ilyen, jó érzés valóban. De meg sem közelíti azt, amit most a feleségem iránt érzek, pedig messze nincs ez a delíriumos ködös állapot.

Elnézést, ha nekem kell ezzel szembesítenelek, de a valódi szerelem sokkal összetettebb annál, mint amit leírtál. De vígasztaljon a tudat, hogy sokan nem élik át az igazi szerelmet és ha elmúlik a lángoló része továbbállnak. :)

#8 Amiről te írsz, az szerintem az újdonság varázsa. Ez minden új párkapcsolatnál lejátszódik, mert mindig egy kicsit más.

Én nem szeretettel szeretem a feleségem, hanem szerelemmel. De nem azzal a delíriumos, lebegtető köddel, ami számodra a szerelmet jelenti. Elfogadom, ha neked ez az igazi szerelem, de nekem annyi kevés.

Az a szerelem, amit a feleségem iránt érzek sokkal mélyebb, összetettebb és gyönyörűbb, mint a szerintem felszínes, minden szép és jó, rózsaszín felhős, mámoros érzés. Ahhoz sajnos nem vagyok elég okos, vagy nincs elég választékos szókincsem, hogy konkrétan meghatározzam. De kívánom, hogy egyszer találj valakit, akivel átérezheted.