Hogyan viselkedik egy pszichopata párkapcsolatban?

Aszongya "eleinte úgy, mint egy álomférfi"

Mintha csak a férfiak lennének pszichopaták....

Állítom, több zakkant nő van párkapcsolatokban, mint férfi.

[link]

Körülbelül úgy, ahogy a kettes mondja. Az elején amikor tényleg "túl szép, hogy igaz legyen", akkor érdemes gyanakodni, hogy más is áll a háttérben.

Aztán egy idő után a kapcsolatotokról is kibukik (mint minden másról), hogy egy érdek dolog. Érzed, hogy nem azért akar veled összeköltözni/házasodni, mert annyira szeret, hanem mert így "logikus". Ez is csak érdek számára, plusz egy jel a külvilág felé, hogy ő "normális". Érdemes megfigyelni, hogyan viszonyul valaki pl. a barátaihoz. Az én exem aki antiszociális jegyekkel bírt nagyon jól barátkozott, mindenkit az ujjai köré csavart, de a barátairól úgy nyilatkozott, mint a használati tárgyakról. Érdekbarátságai voltak. Pl. Józsival a munkahelyen nem azért jó barátok, mert mindketten szeretik a focit, hanem mert Józsi könnyen megvezethető és mindig ad neki kölcsön pénzt. Józsi előtt Lacival próbált barátkozni, de hozzá nem tudott ennyire közel kerülni, így elkezdte keresni a következő "áldozatát".

Amúgy mindenkivel lenéző, mindenkinél okosabb. Látványosan "hülyének néz" és "hülyére vesz" másokat. Iszonyatosan egocentrikusak is, borzalmas hatással van rájuk, ha valami nem úgy sikerül ahogy eltervezik.

Az is intő jel, ha valakinek sok, rövid kapcsolata volt. A pszichopaták nagyon könnyen elunják magukat és amúgy se kötődnek érzelmileg, ezért a partnereket is egy ideig jellemzően sűrűn cserélgetik.

Van egy szociopata ismerősöm, akinek a magánéletét elég jól ismerem. (A szociopátia és a pszcihopátia gyakorlatilag azonosak, legalábbis tünetek szempontjából.)

Régebben nagyon aktívan csajozgatott, napi szinten váltogatta a barátnőit. Mai napig büszkén mesélgeti az ilyen sztorijait. Most már hosszú évek óta stabil párkapcsolatban él, bár ezt a barátnőjét is rengetegszer megcsalta. És szerintem mostanában is megcsalja, csak én egy ideje már nem tartom vele a kapcsolatot. Persze a barátnő erről semmit nem tud, mert egy végtelenül naiv, manipulálható csaj. És ez is jellemző, hogy a pszichopaták és szociopaták igyekeznek minél naivabb, befolyásolhatóbb embereket maguk köré gyűjteni.

"Amúgy mindenkivel lenéző, mindenkinél okosabb. Látványosan "hülyének néz" és "hülyére vesz" másokat."

Ez nagyon igaznak tűnik, szociopata ismerősömre tökéletesen ráillik. Sőt, az egyik legnagyobb kielégülést az jelenti számára, hogy más embereket manipulálhat. Ezt iszonyatosan szórakoztatónak tartja, ez a legfőbb hobbija. És persze ő mindenkinél jobban tud mindent. Akinek pedig bármilyen (akár pozitív, akár negatív) érzése van, azt lenézi, alsóbbrendű véglényként kezeli. A barátnőjéről és a saját anyjáról is egészen gusztustalan stílusban tud néha beszélni. És persze őket is rendszeresen manipulálja, pusztán szórakozásból.

A barátnőjével néha kedvesen (vagy legalábbis nem bunkón) beszél, néha meg kigúnyolja, kineveti, ritkább esetben pedig leordítja a fejét. Elnézve a kapcsolatukat egyáltalán nem szereti őt, de úgy vettem észre, hogy igazából senkit nem szeret. A barátnőjére leginkább úgy tekint, hogy az egy jó funkció az életében, mert egyrészt manipulálható, irányítható, másrészt rendezett családi háttérrel és magas egzisztenciával rendelkezik.

én pszichopata vagyok, és több exemet is megaláztam, tönkretettem lelkileg, az identitásukat lényegében likvidálni akartam, a szubmissziójuk fokozásáért mindent elkövettem, rávettem őket nyilvános szexre, nem csináltunk sokszor érdemi dolgot csak berúgtunk és utána a testiség került előtérbe, néha meg arrébb raktam őket mint egy tárgyat. nem vagyok erre büszke, meg tudom azt is, hogy így nem lehet értelmes meg hosszútávon fenntartható párkapcsolatot kialakítani. ezenkívül abúzív se akarok senkivel se lenni. ami a legijesztőbb, hogy sokszor csak utólag, vagy hónapokig tartó kapcsolat után jöttem rá arra, hogy ez nem egy normális módja az emberekhez való viszonyuláshoz, ilyet csak olyat csinál a környezetemben akit le is nézek ezért és felszínesnek tartok.

fontos még hozzátennem, hogy én leszbikus vagyok, de kb 16 évesen fiúkkal is randiztam, mert idő kellett amíg rájöttem, kiket is szeretek valójában. mindegyiket szinte megcsaltam, és nem értettem, mi ezzel a baj, és hogy hogy képes bárki monogám kapcsolatban élni. azóta értem, de eléggé control freakesen viszonyulok ehhez a kérdéskörhöz.

ezenkívül nagyon drámai tudok lenni, pl. írok verseket és mindenki előtt publikálom a szerelmes verseimet egy irodalmi folyóiratban, amit nagyon sokat olvasnak, ajándékokat adok a páromnak (amikről tényleg azt gondolom h boldoggá fogom tenni és csudajó lesz), érzelgős szerelmi vallomásokat adok elő felszínesen, és ha kidobnak vagy szerelmi bánatot okoznak akkor nagyon sokáig szenvedek, néha az öncsonkítást is meglépem, és nem titkolom el, hogy valaki olyasmit tett velem, hogy ennyire rosszul lettem tőle.

kb ennyi. ha van még kérdésed, írj nyugodtan:D