Miért nem tudom elfelejteni?

Ismerős érzés.. Az enyém ugyan nem ilyen régi, 6 éve tart ez az ugynevezett plátói vonzalom egy olyan férfi felé, akibe előtte 4 éven keresztül voltam reménytelenül szerelmes, majd csúnyán lekoppintott mikor már nem bírtam tovább és bevallottam és csak rosszabbított a helyzeten, hogy utána 2 évig "legjobb barátok lettünk", mindent egymásnak mondtunk el először.. Most már több mint 5 éve hogy boldog párkapcsolatban élek, a párommal már együtt is élünk.

Sajnos az, hogy ne gondoljak rá, vagy ne álmodjak vele akaratomon kívül mindig megtörténik, és emiatt gyakran érzek bűntudatot.

Nekem csupán az segített, hogy volt egyetlen egy ember a páromon kívül aki volt annyira megbízható, hogy minden ehhez fűződő gondolatom és érzelmem

kibeszéltem neki, és ez ébresztett rá arra is, hogy milyen jól jártam, hogy nem koslattam tovább utána.. Mi is egy városban élünk és gyakran találkozunk, de nem tetszik az a személy aki vélt belőle.. Ellenszenves lett.. És kezdtem rájönni, hogy nem ő hozzá, csupán az erős érzelemhez, és az én fejemben róla alkotott képem hiányzik..

Úgy tűnik te is, mint egy okos nő, az eszedre hallgattál idáig, gratulálok! Az pedig ha eszedbe jut és gondolsz rá, ne töltsön el rossz gondolattal vagy démonokkal.. Ha boldoggá tesz egy pár percre az hogy csak ő rá gondolsz, akkor tedd meg. Nem kell tudnia senkinek. Nem kell tőle rosszul érezned magad. Engedj szabad utat annak, ha rá akarsz gondolni. Mert ha benned is szokássá válik az, hogy nyugodtan gondolhtasz rá, egy idő után egyre kevésbé jut majd az eszedbe, mivel fejben megkapod azt amire vágysz, fejben arra gondolsz amire csak akarsz és lassan megtanulod hogy ez elég is neked, nem kell tőle több, ha amúgy is boldog párkapcsolatban élsz. Természetes lesz ha eszedbe jut és minden más hasonló természetes dolog, ő is lassan felejtődni fog.

Minden fejben dől, csak ügyesen ! :)