Akinek távkapcsolata van, hogyan éli meg?

6#

Szerencsére nem vagyunk egyformák. Ha egy kapcsolat erős akkor kibírja a távolságot. Nekem volt olyan párom akivel 2 3 hetente találkoztam pedig 30 km volt közöttünk, mostani párom több 100 km és szinte mindig megoldja a heti találkozást.

Köztünk több, mint 1000 km van és úgy kezdtük, hogy egy város. Alapvetően sose voltam a párkapcsolatok híve, nem láttam az értelműket, de ilyen a sors. Családi helyzete, és jövő építés miatt kellett kimennie másik országba dolgozni. Elég nehéz. Főleg, hogy eleinte arról volt szó, hogy havonta-két havonta hazajön hozzám és múltkor is 3 hónapra sikerült jobb munkahelyre váltás miatt. :(( És most is 2.5 hónap múlva, karácsonykor fog tudni haza jönni, de akkor 2 hétre is.

Így kell kibírni most több, mint egy évet. És még fiatalok is vagyunk (18, 22). Soha nem mentem volna bele, ha előtte már nem éreztem volna, hogy ami köztünk van az valami igazi. Már beleszerettem mikor jött az, hogy mennie kell ki és ő is belém, szóval itt nem is volt más választás, csak a tavkapcsolat.

Nagyon sokat beszélünk minden nap. Amikor csak tudunk hívásozunk. Vannak mély pontok, amikor többet veszekedünk, amikor az egyikünk, vagy mindketten ingerlékenyebbek vagyunk, abból eredendően, hogy nehezen bírjuk a másik hiányát. De tervezünk folyton előre. Már megvan, hogy követ engem abba a városba, ahova egyetemre szeretnék menni, akkor már úgy költözik majd vissza. Hogy ott mit fog csinálni. Úgy néz ki, ha minden jól alakul végre alig lesz köztünk majd távolság és idővel oda is költöznék hozzá.

Nagyon nehéz és nem mindenkinek való helyzet, és nem bármilyen emberrel lehet ilyenbe belemenni. Majdhogynem csak az igazival, mert ehhez, hogy kibírja az ember igaz szerelem kell és nagyon nagy bizalom. Kitartást nektek! <3