Akinek távkapcsolata van, hogyan éli meg?

nálunk 900km volt és egy évig voltunk távkapcsolatban, most már együtt ékünk.

Volt olyan is,hogy 6 hónapig nem tudtunk találkozni a vírus miatt.

Nehéz,de a megfelelő emberrel menni fog.

Rengeteg-rengeteg kommunikáció minden nap.

Vannak nehezebb könnyebb időszakok de megéri.

Fontos,hogy tervezzetek közösen,tűzzetek ki időpontokat

koztunk is tobb, mint 1000 km van es nagyon rossz, egyre rosszabb oszinten szolva. szerintem az a fontos, hogy a tavolsag ellenere bevonjuk a masikat az eletunkbe, ne az erzidjon, hogy csak egy tavoli ismeros, akivel megy a csetelgetes.

sok kommunikacio, legjobb, ha videohivast is csinaltok meg sok kepet is kuldtok, akarcsak ilyen ‘unalmas’ hetkoznapi dolgokrol is, amit szeretnetek megosztani, a lenyeg, hogy legyetek egymas napjanak reszesei.

ezen felul kell valami perspektiva is, tehat jo lefixalni, hogy oke, most nem latjuk egymast, de mondjuk x honap/het mulva talalkozunk, akkor van mit varni es nem csakugy elvagytok, hanem vannak biztos pontok.

illetve hosszutavon csak ugy mukodhet, ha vannak tervek, pl. hogy az egyik elkoltozik a masikhoz. meg ha ez tavolabbi cel is, akkor is a kozos jovo kepe motivaciot ad hhoz, hogy hogyan lehet kibirni, amikor nem vagytok egyutt.

sajnos utobbi nalunk hianyzik es azt erzem, kezdunk kicsit kiegni ebben az egeszben. mindketten sokat dolgozunk, kimerultek vagyunk, jo lenne este csak ugy osszebujni, sokkal tobbet kivesz belolunk, ha meg a kapcsolattartasra is inetenziven fokuszalni kell minden nap. nem egyszeru.