Szakítottál már a szerelmeddel, akivel több évig voltatok együtt, mert külföldre akartál költözni, ő pedig nem?

4 éve vagyunk együtt, nagyon szeretjük egymást és minden rendben van a kapcsolatunkban, de ő itt akar maradni Magyarországon, képtelen lenne itthagyni a családját. Én mindig is külföldre szerettem volna költözni (elég messze), és most lenne is rá lehetőségem. De ő nem szeretne velem jönni, azt mondja maradjak, én pedig nagyon el szeretnék költözni, őt pedig nagyon szeretem...

Egész életemben arra vágytam, hogy elköltözhessek egy bizonyos helyre, ott sokkal könnyebb lenne nekem a megélhetés, nyugodtabb életem lenne. Itt jelenleg elég nehéz nekem, kellemetlen belegondolni abba, hogy ha ittmaradnék, akkor (túlzok, de...) megszakadnék a munkában, és hátralévő életem csak a munkából és a stresszből állna, néha egy kis jóból, amit a párkapcsolatom ad. Kint pedig ha kevesebbet dolozok, mint itthon, akkor is a többszörösét keresném. Albérlettel nem kellene foglalkoznom, mert tudnék kint saját lakást venni, arany életem lehetne. De nagyon szeretem a párom, és fájna itthagyni, félek, hogy nem fogom tudni őt elfelejteni és hogy nem találnék még egy valakit, akivel ennyire jól megvagyunk és ezért megbánnám...

Amikor összejöttünk, akkor tudtuk, hogy mit akar a másik, de titkon abban reménykedtünk, hogy valamelyikünk meggondolja magát.

Annak örülnék a legjobban, ha velem jönne, de nem szeretne. Csak magyarul beszél, fél az ilyen nagy változásoktól és semmiképp sem tudná itthagyni a családját, még ha időnként hazajárna se...

Nem tudom, hogy melyik a helyes döntés, melyiket bánnám kevésbé. Volt közületek valaki hasonló helyzetben? Hogy döntöttél, mi volt a helyes utólag visszagondolva?

Én 27N,ő 29F