Szerintetek milyen érzés lehet elveszíteni olyans valakit akivel egy egész életet leéltél?

Nekem a szerelem halt meg 44 évesen, az olyan mérhetetlen fájdalom volt, hogy csak is alkohol segítségével tudtam létezni.. a szívem annyira fájt, hogy azt hittem megszakad! Ezt ne érezze át senki. Voltak már rossz dolgok az életben, de azok semmik voltak ehhez képest. Az első hónap az maga a pokol volt, majd még 2-3 hónap szintén rossz, de enyhűlt picit.. ami még nagyon rossz volt, hogy nem látogatott meg egy barát sem, ezt nem is értettem!? Gyors üzenet váltás után leráztak.. oldjam meg egyedűl :(

Ráadásul olyan helyen élek ahol még szomszédjaim sincsenek, a szüleim se senki sem volt kíváncsi rám.. rájöttem, hogy csak magam vagyok a világon..

Hála az élet elémsodort egy szintén özvegy férfit akivel már azóta kapcsolat alakult.. ő a kis reményen, hogy valakinek mégis fontos vagyok....

Borzalom!!

Meghalt a gyermekem, apukám.

Talán a legnehezebb volt feldolgozni a gyermekemet. Apukámat még gyászolom, nagyon friss, bár biztos, hogy őt is nehezen fogom tudni elengedni.😭

Istenem, de igaz amit írsz kedves #6-os. :(

Azt se tudtam mit csináljak, hogy ne képzeljem a gyerekem a szobába, a ruháiba...majdnem bele őrültem úgy fájt! :(

Szerencsére fel tudtam rá készülni lelkileg, megváltás volt számukra, és nekünk is a haláluk a betegségeik miatt. (nagymamám,dédim,édesanyám, kutyám).

A gyász hamar lezajlott, túl tudtam magam tenni rajta rövid idő alatt.