Az igaz, hogy az első szerelem érzését keressük utána minden kapcsolatunkban?

Pont ezért en nem keresem azt.

Az én elso szerelem érzésem teljesen gyermeki artatlan full naiv és ostoba volt valamint teljesen filmszerű talán es feltétlenul elfogadó, maximálisan behódolt mint kb gyermek az anyjának.

Semmi önakaratom sem volt, a barátom amit mondott azt tettem, amit tiltott azt nem tettem, ő szabalyozta mikor mennyit találkozunk es nekem teljesen jo volt elfogadtam, nem nyarvogtam ha hianyzik, stb stb.

Nos. Erre a fajta szerelemre egy nőtől egyetlen pasinak sincs szuksege.

Addig kihasználnak csicskáztatnak. A mákom is csak annyi volt az elso pasimmal hogy ő ezzel nem élt vissza legalább. Azaz legalább hű volt mellettem es velem járt, de nem egy hősszerelmes..1 év mulva röhögve lépett le..

gyakran the first love is so terrible!

azért mert 1., egyáltalán nem kéne idealizálni, h. az sure innocent and beautiful.

akkor is szenvedhetsz, lehet a másik méltatlan a szerelmedre, visszaélhetnek az érzéseiddel, és jó pofára eshetsz, mert az első tapasztalat, tele van a fejed mindenféle ideákkal, és ekkor jön a nagy felébredés, kijózanodás sokaknál.

én most felnőttként azt egyáltalán nem sírom vissza, és nem is ugyanazt keresem.

plusz örülök h. már érettebb vok, megfontoltabb, már nem egy naiv kislány, hanem egy magabiztosabb és bölcsebb felnőtt nő, ma már tudom mi éri meg, mi nem, és hogy nem kell belehalni, meg hogy akkor is megy az élet, ha szingli vok...