Még sosem élt együtt senkivel, kicsit félek mi lesz és milyen lesz. Mit tanácsoltok?

"Félek nehogy elrontsam"

Ne már. Féljen inkább ő.

N

Ha szeretitek egymást, akkor nem korai.

Nem kell félni, majd megszokja.

Aprankent apro mozzanatokkal kialakul.

Nem kell ajtostol rontani a házba meg helybol odatelepdni.

Neha egyutt főzni filmezni aludninaztan egyutt járni a családokhoz rokonhoz aztan egyre tobbet egyutt lenni aztan stb

Mondom, milyen a párom, amit összeköltözés előtt nem tudtam:

-Csak elsötétített, csukott ablakú szobában alszik becsukott ajtóval

-Reggel katonás programja van, 1. májkrémet ad a macskáknak 2. virslit a kutyának 3. reggeli, majdnem mindig ugyanaz, 4. almol 5. felmegy székelni, majd zuhany. Berak egy adag mosást, elkészül, felhívja az édesanyját minden_egyes_reggel. Ugyanez MINDEN ÁLDOTT REGGEL

Az állatoknak mindent lehet, ha 4 macska és egy kutya fekszik az ágyon egyet sem mozdít arrébb, inkább kényelmetlenül fekszik. Csak egy fajta tusfürdőt használ, én is csak azt használhatom. 36 éve ugyanaz a fodrásza, csak hozzá jár. Anyuka egész nap hívogatja, messengeren, skype-on videózik és írogat neki. Estefelé is hívni kell a mamát. Nem eszik rizst, krumplit, utálja a hagymát. 3 percig KELL fogat mosni, erre van egy mérője, addig mos fogat, mert a mama azt mondta.

És ebből még van egy pár :D :D :D

Szerintem nem lesz semmi probléma, ha legalább minimálisan rugalmasak és türelmesek vagytok mindketten.

Én ősszel, pár hetes kapcsolatban költöztem össze a barátommal, mert így alakult (kiraktak a koliból és inkább hozzá költöztem, mint vissza a szüleimhez). Nem csak, hogy nem élt még együtt senkivel előtte egyikünk sem (kivéve nálam a kolit, de azért az más), még csak komolyabb kapcsolatunk sem volt soha. Ennek ellenére semmi gond nem volt, egyedül apróságok merültek fel, amit pár perc alatt megoldottuk, általában egy röhögést követően. Nem olyan emberek vagyunk, akik rigolyásan ragaszkodnának a megszokott dolgaikhoz, el tudtam/tudom viselni, hogy a barátom mondjuk másképp tereget vagy más rendszerben pakol be a hűtőbe, mint én. Attól sem kaptam agyvérzést, ha szétdobálta a zoknijait vagy hasonlók. Ha bármi zavart, akkor megmondtam neki, hogy légyszi ne csinálja, vagy másképp csinálja. Egyedül arra figyeltem, hogy ne "hisztizzek", ne "baxogassam", hanem csak simán szépen kérjem, esetleg megmutassam neki, hogy hogy gondoltam. A mai napig sincs semmi probléma, jó csapat vagyunk minden téren. Remélem, hogy nektek is ilyen simán megy majd a dolog.

Nyugi, kialakul. Vedd figyelembe, hogy más családi háttér, szokás és más egyéni életritmus jellemezte a múltatókat.

Biztos lesz olyan ami neked idegesítő, neki nornális és fordítva. Ezeket normálisan el kell mondani egymásnak.

Nálunk pl ilyen volt, amit az egyik hozzászóló is írt, hogy én csak sötétben, csukott ajtóval tudok aludni nyitott ablak mellett még télen is.

A párom meg bárhogy elalszik és inkább a meleget szereti.

Komprommiszumot kötöttünk, megbeszéltük, hogy ha hétvégén felkel akkor csukja be az ajtót és a lakás többi részében azt csinál amit szeretne, de nekem legyen sötétem.

Rájött, hogy a hűvös szobában jobban tud aludni, de mivel éjszaka jobban fázik, ezért vett magának egy extra vastag takarót.

Nálunk az volt a módi, hogy étkezés után elmosogattunk magunk után, náluk az, hogy gyűjtötték a mosatlant egész nap a mosogatóba, és másnap reggel mosta el az anyukája.

Összeköltözés után látta, hogy én étkezések és nap végén viszonylagos rendet vágok a konyhában, neki meg tetszett, hogy másnap nem kupis konyhába megy ki, így ő is elkezdett elmosogatni és rendet csinálni.

Nekem nőként is van vannak hülye szokásaim amiken valamennyire változtattam, ahogyan most már a férjem is csiszolódott valamennyire ahhoz az élethez, amit közösen építgettünk.

A legjobb tanács tényleg az, hogy ha valami zavar akkor ne tartsátok magatokban, hogy érlelődjőn napokig, hetekig, hónapokig, hanem kulturáltan, emberként jelezzétek egymás irányába és ha teljes változtatás nem is eszközölhető akkor találjátok egy középutat.

Mert egy kapcsolatban mindkét fél változik egy picit, de nem mindegy, hogy kényszer hatására vagy kedves szavakra.

Itt most ne gyökeres változásokra gondolj, de pl nekem amíg otthon éltem volt siklóm és tarantula pókom. Ők még régebben elpusztultak, de a férjem irtózik a legtöbb lábatlan vagy túl sok lábú állatoktól. Ezt elfogadtam, nem viszek haza sem kígyót sem tarantula pókot. A kompromisszumos megoldás egy óriás afrikai csiga lett.

Vagy pl én bírom az ő gyerek rokonait, a hívatásom is gyerekek körül forog, de azt kikötöttem, hogy ha nyaralni megyünk, akkor én nem szeretném a pihenésemet gyerek zsivalyban és kamasz ökörködésben tölteni. Ő nyugodtan nyaralhat az unokatesokkal, de én nyaraláskor pihenni szeretnék amíg nincs saját gyerekünk.

Elfogadta. Hétvégéink sokszor a gyerek rokonokról is szólnak, de a nyaralásokra nem szervezünk nagycsaládi nyaralást.