Mikortól b*zis, ha egy férfi kedves?

B...isnak sosem az, de van olyan szint, ami fölött számomra nőként nyálas.

- "mindenben keresem a párom kedvét" - azért itt van egy határ, ami felett papucsság, nyálasság... pl. hogyha a nő nem akarja, hogy segíts vmiben, el is mondja talán, hogy nem akarja egy tehetetlen buta gyereknek látni magát, dafke csakazért is segítesz... sarkos példával azt sem engeded meg, hogy saját maga kösse be a cipőjét

- túlzásba vitt édeskedés, sziruposkodás... amikor minden 2. percben csillogó mazsolabucinak, jázminillatú nimfatündérnek, selyemszőrű csillagcicának stb. hívnak, attól már nekem hányingerem van... főleg ha nyilvánosan (ez másoknak is idegesítő sokszor... volt egy kolléganő irodában, aki kb. félóránként tett ilyen megjegyzéseket, hogy "Karcsikámmal nálunk minden nap szerelemcsütörtök"... mi meg azon gondolkoztunk, feltegyük-e a fülest inkább... főleg ismerve a kapcsolatot, többségünké jobb volt :D)

- kirakatromantika ízléstelenül sokszor (rózsaszirmok, gyertyák stb.)

- ha akkor is taperolod, simized, bújsz hozzá, ha kifejezte, hogy nem vevő rá éppen / olyan helyek, ahol nem illik ennyire intenzíven kimutatni az érzelmeket (pl. színházban is a combját markolászod, temetésen csókolózol stb.)