31 évesen összejönnél 46 éves férfival? A más élet szakasz fennáll de szeretem

Ezt nem döntheti el helyetted senki más.

Azért az megfontolandó, hogy ha úgy állsz hozzá, hogy "úgyse lesz jobb" és ezért maradsz, vagy azért maradsz vele, mert "nélküle már nem akarok lenni". Nagy a különbség.

A szerelem néha nem elég (amúgy el is fog múlni nyilván).

A kérdés az, hogy elégedett lennél-e azzal az élettel, amiben csak ő van benne, és soha többé senki más, se gyerekek, se unokák. Tényleg ennyire nagy szám, vagy csak beleestél és 2 év múlva döbbenten nézel magad elé, és mondogatod, hogy bezzeg a Hufnágel Pistivel lett volna esélyed...

Ő már nem lépne meg egy nagy dolgot és nem vállalna miattad gyereket.

De te mondj le róla, ha őt akarod? Tényleg?

Soha nem maradnék olyan emberrel, aki ilyen választás elé állít.

Legalább fel kellene merülnie, hogy ő lesz az, aki áldozatot hoz, és nem te.

Milyen férfi mondja azt egy családra vágyó nőnek, hogy én már lusta vagyok hozzá, nem adom meg neked azt, amire vágysz.

Te szereted őt, de mit gondolsz, ő mennyire szeret téged? Én kételkedem ebben.

Simán. Ha szeretitek, tisztelitek egymást, minden téren megvan az összhang, hasonlóak az érdeklődési köreitek és jó a szex is, vágj bele.

Nekem volt ennél nagyobb korkülönbséggel is kapcsolatom, nem is rövid, ha rajtam múlt volna, hozzá is mentem volna simán.

Arra koncentrálj, mit érzel, hogy érzed magad vele, másokkal, a világgal ne foglalkozz.