Hogy nem leszünk szerelmesek mégegyszer abba, akibe már voltunk?

Soha, lezárt fejezetnek tekintem a volt kapcsolataimat.

Én 10 éve szerelmes voltam egy férfibe, de nem volt köztünk semmi, csak érzelmileg kerültünk nagyon közel egymáshoz, rengeteget beszéltünk, találkoztunk, de ölelésen és puszin kívül nem volt semmi, mert ő akkor már nős volt. Ez a "viszony" tartott egy jó évig, én mocskosul szerelmes voltam. Ő volt életem első szerelme. Aztán egyszer csak vége lett, mert inkább helyre akarta hozni az asszonnyal a dolgokat (a nő megcsalta őt amúgy, azért engedett csak engem ilyen közel magához, mert mélyponton volt a házasságuk), úgyhogy velem korrekten lezárta a dolgot. Mármint megmondta őszintén, hogy ne haragudjak, de fejezzük be, mert meg akar bocsátani a feleségének. Összetörtem, de aztán lett más, akibe halálosan szerelmes lettem, 5 éves kapcsolat volt, elég viharos is. Ezidő alatt nem is beszéltem egy szót sem az előzővel. Aztán összejöttem a mostani férjemmel, de egy éve újra beszélgetni kezdtünk azzal, akibe régen szerelmes voltam, és most megint olyan szerelmes vagyok belé, hogy alig látok. Jó mondjuk itt benne van az is, hogy nem voltunk együtt soha igazán, tehát régen nem teljesült be a szerelem, nem volt lehetőségem kiábrándulni belőle gondolom, ezért tudott kialakulni újra. Meg nekem vannak kötődési problémáim, ilyen-olyan személyiségzavarok, tehát abszolút nem vagyok egészséges lelkivilágú nő, ez kétségtelen.

Nálam ez olyan, mintha elvágnák a kötelet, ami hozzá kötött. Ugyanaz a kötődés már soha nem fog létrejönni. Lehet csomózgatni, de ha egyszer elvágták, az már sose lesz a régi.

3, ez tiszta én. Kb ugyanebben a cipőben vagyok. Mind időben, mind házasság, es ugy cakkpakk.