Egyetemista lányok! Nektek van időtök párkapcsolatra vagy inkább a tanulásra koncentráltok?

Ha nagyon törekednék rá, akkor lehetne, de nem teszem. Kényelmesebb így. Sok lányt látok szenvedni a hisztiző, féltékenykedő pasijától. Főleg, ha annak köze nincs az egyetemhez. Nem értik és megpróbálják lebeszélni a barátnőjüket is a tanulásról.

Az egyetem első évében mentem férjhez, nem csinálnám másképp. Csodálatos időszak volt, részmunkaidőben dolgoztam, mellette levelezőn az egyetem, hazaérve pedig masszív szerelem és romantika. 😊

Nekem nincsen párkapcsolatom és azt mondom, hogy lenne rá időm az egyetem mellett, de csak akkor ha úgy érzem megéri ráfordítani. Amit nem vállalnék be az a távkapcsolat és ingázás (maximum kisebb távolság esetén), mert az úgy értelemszerűen több idő, több macera és én alapvetően nem ilyen kapcsoltra vágynék. Valamint a környezetemben én is ijesztően sok példát látok arra, amit az első is írt, hogy folyton megy a dráma, a veszekedés, a féltékenykedés stb. és mindenből csak külön probléma adódik. A barátaim körében is van olyan, aki például állandóan azon hisztizik, hogy miért nem ér rá többet a barátja/barátnője, minek tanul, miért nem szerveznek inkább több programot, miért nem mennek el nyaralni vagy éppen miért ment el bulizni, miért áll szóba az XY-nal meg még mindig, miért nem tudta kitalálni mit szeretett volna miért neki kell megmondani és szájbarágni stb. stb. Nekem ez egyrészt nagyon fura, tehát én azt gondoltam volna, hogy ez ilyen tini dolog és huszonéves korára azért az ember már valamennyire megkomolyodik, helyén tudja kezelni a dolgokat vagy egyáltalán csak normálisan kommunikál legalább a párjával. Másrészt pedig nekem erre semmi szükségem nincsen, szóval amíg ezt látom magam körül addig ez is egy eltántorító tényező (nyilván tisztában vagyok vele, hogy nem minden kapcsolat és ember ilyen, biztosan vannak pozitív kivételek). Amúgy egy normális kapcsolatra tudnék időt és energiát fordítani rendszeres beszélgetésekkel, találkozásokkal, programokkal stb. is, szóval esetemben nem ez a nehezebbik része a kérdéskörnek.

Ja és lemaradt, 22/L, nyelvszakos vagyok (büfé, büfé ugye, de nagyon időigényes, mert a szorgalmi időszakban is végig készülni kell, mert a legtöbb órára rengeteget kell olvasni és beadandókat írni)

A társkeresőzést kipróbáltam, de az is undorító módon vitte a drága időmet, minden percét megbántam. (Még értékes ember se járt cserébe) Úgyhogy még nem volt kapcsolatom és nem is hiányzik. Persze hogy a tanulás (és a személyes fejlődésem) a legfontosabb. 22/L

"Egyetemista lányok kort és nemet írjanak":D

21

Egyetemistaként szerintem kifogás, hogy "a tanulásra kell koncentrálni" A legtöbb barátomnak, ismerősömnek van párja, még akár részmunkaidős állás mellett is belefér. Akarsz kérdése, hogy hajlandó-e energiát fektetni bele.