Mit tegyek ha emiatt nem tudom elhinni és nem gondolom, hogy a barátom szeret?

A barátom azt mondja, hogy szeret. Négy éve járunk. Szeptemberben lesz egy éve, hogy közös albérletben lakunk. A problémám az, hogy nem tudom elhinni, hogy szeret.

Két fő oka van. Az egyik az, hogy nem gyakran puszil meg, nem szokott meglepni apróságokkal, néha még a kezemet se fogja meg. A kapcsolatunk elején más volt, akkor sokkal romantikusabb volt. Az viszont igaz, hogy a maga módján kifejezi az érzéseit, sokat segít a házimunkában, anyukámnak is segít sok mindenben, ha sikereket érek el, akkor velem együtt szokott örülni, ha szomorú vagyok, akkor igyekszik felvidítani. Ha valami problémánk van, figyelembe veszi az én álláspontom is, nem akar megbántani. Közös programjaink is vannak, nem csak otthon poshadunk.

A másik ok, amiért nem tudom elhinni, hogy szeret, az a saját külsőm. Átlagos kinézetű nő vagyok, de ismerek néhány kifejezetten szép nőt és hozzájuk képest meg csúnyának érzem magam. Mikor ilyeneket látok, az nekem csak arra jó, hogy rájöjjek, hogy mennyi minden szebb lehetne rajtam. Meg az a helyzet, hogy elég nehezen elégedek meg magammal. A hajammal szinte sose vagyok elégedett, csak akkor ha frissen mosott de inkább amikor a fodrász rendbe teszi, mert amúgy sokszor töredezett meg nem áll szépen. Az orrommal sem vagyok elégedett, van benne egy kicsi görbület és túl hosszúnak tartom. A fogaim is lehetnének jobbak. A fogszabályzó segített rajta, de még így is lenne rajta mit javítani. Szóval nagyon sok mindennel nem vagyok magammal elégedett, főleg az arcomat illetően. És, ami még rontja a helyzetet, hogy volt a barátomnak egy csaj haverja, aki évekkel korábban tetszett neki, de nem lett semmi köztük, én is megismertem és a kapcsolatunk elején még találkozott vele párszor, aztán egyre enyhült a barátságuk, maradtak az üzenetek, pár hónapja már az sincs. A nő leszbikus, ettől függetlenül mindenki szépnek tartja, vagyis elég sokan, szerintem is szép és hiába nem tartják már a kapcsolatot, gyakran az jár a fejemben, hogy egy olyan nőt biztos jobban szeretne. Pedig az a leszbikus nő emberileg egyáltalán nem egy főnyeremény, a jó oldalát mutatja, de nem az az igazi énje, nem bírja elviselni a legkisebb kritikát sem, tiszteletlen sok mindenkivel, a párját sem tiszteli eléggé, ha valaki igazat mond neki és nem tetszik neki, amit mond, akkor sértődős lesz, nem véletlenül szakadt meg egyre jobban a barátságuk, de hozzá képest külsőleg olyan semmilyennek érzem magam. Persze más szép őket is ismerek, jó is lenne ha úgy néznék ki, mint ők, de hát nem. És nem úgy kell érteni, hogy csúnya lennék, hanem, hogy én bizonyos nőkhöz képest érzem magam annak.

Tudja, hogy nem hiszem el, hogy szeret és azt mondja, nem esik jól neki, hogy kételkedek. Mondogatja, ismételgeti, de aztán feladja.

Az a baj, hogy hiába mondja nekem valaki, hogy úgy fogadjam el magam, amilyen vagyok meg, hogy magamat kellene többre tartanom, meg nem is vagyok csúnya, ezt csak mondani könnyű, valóban így gondolni nagyon nehéz.