Mit tennétek? Keresnétek még?

Leírom a sztorit, kicsit hosszú lesz, köszi ha elolvasod.

Megismertem egy lányt online, akivel hamar megtaláltuk a közös hangot, 2 napra rá már találkoztunk is, kb 1 órányira lakunk egymástól. Csak pár órásra terveztük a randit, de végül az egész napot felölelte, kb 8-9 órát töltöttünk együtt. Hazajöttem, megbeszéltük a második randit, de innen jött a lejtmenet. Elfoglalt, mert munkát és egyetemet együtt csinálja, de négyszer mondta le a randit, alig beszéltünk, amire elegem lett, és ezt szóvá is tettem. Felhívott telefonon, megbeszéltük a dolgot, és a következő randi napját. Viszont még ezelőtt egy olyat tett, amivel kapcsolatban régi sebeket hordozok. Így nem tudom megítélni, hogy megalázott-e, vagy csak túlreagálom. De abban a pillanatban ez akkora fájdalom volt, hogy másnap el is köszöntem tőle illedelmesen, lemondva a második randit. Kicsit "fura" a csaj, mert több társkeresőn is fent van, havonta 50 új férfi ismerőse van, stb. Azóta nem beszéltünk.

Viszont úgy érzem, hogy szerelmes vagyok belé az első perctől. Hetek teltek el az eset óta, de minden nap eszembe jut az arca, a nevetése, az illata. 25 éves vagyok, sok lánnyal randiztam már, voltak kapcsolataim, de soha senkinél nem éreztem ilyet. Az első (és egyetlen) randinkat az elmúlt évek legjobb napjaként tartom számon, évek óta nem voltam még annyira boldog, mint azon a napon. Bármit megtennék, hogy újra átélhessem.. Eddig nem is tudtam, hogy létezik ilyen erős érzés, amit most érzek.

Szóval összegezve van egy lány, akinél igazából egy vagyok a napi 10 új férfi között, a második randi leszervezését illetően sem erőltette meg magát, gyakorlatilag tojt a fejemre. Ennek ellenére most is minden percemet vele tölteném. Teljesen más irányba húz a józan eszem, és a szívem. Gáz lenne, ha ezek után újra felkeresném, nagyjából 3-4 hét után? Futnátok utána, ha azt éreznétek, amit én?