Lehet "ésszel szerelmes" az ember?

Van két, már bőven felnőtt ember. Megszokott de eltérő életmóddal, életritmussal, hasonló intelligenciával de eltérő szintű műveltséggel...A nő úgy érzi, teljesen beleszeretett a férfiba. A szerelem minden tünetét mutatja. Vágyik rá testileg, keresi a társaságát, úgy érzi nélküle üres az élete...Mégis, nem vágyik vele komoly kapcsolatra, együttélésre.

Lehetséges azért, mert az eszével tudja, nagyon eltérő életstílusuk van, meg a műveltségbeli különbség miatt talán nem is lenne elég jó a férfinak? Tulajdonképpen annyira tökéletesnek tartja a férfit, hogy önmagát szinte semmiben sem tartja elég jónak hozzá.

Vagy ha valaki szerelmes akkor szerelmes, akkor semmi ilyesmivel nem foglalkozik?

Tehát ez akkor lehet nem is szerelem csak ahhoz nagyon hasonló valami?

De mi lehet még ami teljesen olyan mint a szerelem, csak a komoly kapcsolat nincs a képben?

A testiség, a párkapcsolat, minden, csak az együttélés szintű komoly kapcsolatot nem vágyja. És nem mert nem akar bárkivel is együtt élni. Csak vele nem tudja elképzelni az annyira komoly kapcsolatot. Pedig úgy érzi, soha életében nem volt még ennyire szerelmes senkibe.