Szerelem nélkül lehet így érezni egy ember iránt?

A csoporttársamról van szó, alig ismerem, de az elejétől kezdve úgy érzem, mintha csak szimplán boldogságot árasztana magából. Egyébként fiúról van szó és habár helyesnek találom, ez sokszor megesik, hogy valakihez valamilyen szinten vonzódok, de ilyet még egyszer sem éreztem. Komolyan, ránézek és mosolyoghatnékom van a boldogságtól.

Soha ehhez foghatót nem tapasztaltam még és nem is tudom hova tenni. Nyílván nem lehet szerelem, de akkor mi? Talán a vonzalom egy olyan szintje, amit eddig még nem tapasztaltam?

Igazából nem tudom, milyen drogozni, de szerintem kábé olyan érzés, mint aki szívott valamit.

Egyébként amikor még jelenléti oktatás volt és akkor mondott valami jót vagy jó zh-ja meg ilyesmi, akkor szabályosan büszkeségét éreztem és jobban örültem az ő jegyének mint a sajátomnak.