Úgy is lehet igazán szerelmesnek lenni, ha a másikat nem tartjuk olyan jónak, mint magunkat, és tulajdonképp az okozza a szerelmet, hogy ő istenít minket?

Nem. A szerelemhez, szeretethez kell a másik tisztelete. Ami nem tud meglenni, ha rosszabbnak tartod magadnál. Kell hogy fel tudjál nézni a párodra. Ha nem is feltétlen mindenben, de egyes dolgokban igen.

Ami helyzetet te írsz, abban magadba és magába a helyzetbe vagy szerelmes.

Nem érdemes.

Voltam így, nem külsőleg ugyan, de ott is arról volt szó hogy azt szerettem ahogy ő szeret engem.

Aztán jött az akibe én estem bele fülig, és felrúgtam érte mindent. Ő is szeret, de nem bálványoz annyira, nem is hiányzik, sokkal boldogabb vagyok!

Szóval ideig óráig működik ez a dolog