Hagyjuk a nyomort, bánatot, árulást! Mindenki meséljen valami nagyszerűt! Mesélj egy romantikus megismerkedésről, egy fergeteges randevúról, vagy egy csodálatos házasságról! Mesélj bármi szépet a szerelmi életedből! Szóval, veled mi jó történt?

Szuper kezdeményezés, köszi hogy végre pozitív kérdést is látok itt. :)

Elmesélem, hogyan szerettem bele a férjembe. Vagyis, mi volt az a pont, amikor azt éreztem, ezt a srácot szeretném magam mellett tudni. Egy külföldi rendezvényen voltunk, és az egyik szabad estén egy teaházba indultunk; pár barát, szervezőtárs és én. A férjem és én akkor már pár napja kerülgettük egymást, de semmi komoly, csak apró kis tréfák amiket egymás ellen elkövettünk, de a kölcsönös szimpátia egyértelmű volt. Nyár volt, meleg de estefelé kezdett lehűlni a levegő és nálam nem volt egy pulcsi se, csak a nyári ruha ami rajtam volt és fázni kezdtem. Mondtam a mellettem sétáló barátnőmnek hogy fázom. A férjem aki a másik oldalt jött mellettem, hirtelen egyszer csak eltűnt, csak azt láttam hogy rohan eszeveszetten. Előtte mondott is valamit a barátnőmnek amit nem értettem, akkor még nem beszéltem németül, az ő anyanyelvén. Néztem barátnőmre hogy ez mi, erre ő felvilágosított, hogy XY csak hoz nekem egy dzsekit. Még el se értünk a teaházig, már rohant visszafelé a saját dzsekijével. Akkor arra gondoltam, nagyon szerencsés lesz az a lány, aki ezt a srácot maga mellett tudja; egy olyan srácot aki képes hat utcát visszarohanni egy dzsekiért, csak hogy a lány ne fázzon. Apróság volt de mégis, a számos más dolog mellett nálam ez volt a mérföldkő. Nos, ez 8 éve történt. Azóta is pont ilyen gondoskodó. És a dzseki is megvan még, én járok benne futni :)

A férjem fiatalabb mint én. Eleinte azt hittem csak kalandozik velem. Két-három hónapja találkozgattunk, mikor is jött egy hétvége két külön programmal. Ő egy rock koncertre készült, én egy egész másfajta buliba a barátaimmal. Végül velem jött. Onnantól voltunk egy pár.

6 éve együtt, 4 éves a kisfiúnk 🙂

Milyen szép történetek :)

Nekem ilyen csak két esetben volt, mindkettő kellemes emlék marad, mert én jól éreztem magam végig, még úgy is, hogy nem kicsit voltam rástresszelve az egész dologra. Szerencsére a randipartner(ek) is.

Persze mai fejjel sok dolgot csinálnék máshogy - valószínűleg jobban. Csak már nem lesz rá lehetőség, mert már túl késő :)

Mindegy, az emlékek megmaradnak.

Nagyszerű sztori maximum az még, hogy álmaimban tudok szerelmes lenni, ami mindig kellemessé tud tenni 1-1 éjszakát, csak felébredni szar utána.

Nekem egy lány volt életemben, akinél éreztem azt a pluszt. Az első dolog az volt, hogy amikor először megcsókoltam, akkor semennyire nem voltam zavarban. Olyan természetesen jött. Másokkal ez mindig kicsit nehezebben ment, az első csók. Vele minden gond nélkül.

Csak pár hónapot voltunk együtt, de az tartalmasabb volt, mint az előtte lévő több éves kapcsolatom.

Nagyon jól éreztem magam, úgy, mint aki megtalálta az útját.

Aztán szakított. Mai napig nem tudom, miért, egyik napról a másikra.

Nagyon fájt, sokat is sírtam utána férfi létemre. Sosem sírtam nő miatt. Ő volt az első és egyetlen. Ez is azt bizonyította be, hogy ő más volt.

Azóta eltört bennem valami. Mindenkiben őt keresem, nem tudom elfelejteni. Amikor boldog párokat látok, mindig elönt a keserűség, hogy nekem ez már nem adatik meg.

Ezek után még egy kapcsolatom volt, de az ráment erre a lelki törésre. Azóta inkább nem is nagyon próbálkoztam, nem látom értelmét.

Végeredményben nem boldog történet. De legalább már én is megtapasztaltam, milyen, amikor tényleg szerelmes vagy valakibe.

Ha működik, akkor nagyon jó.

De ha nem, akkor pokol.