Ez most szerelem, vagy tisztelet? Össze vagyok zavarodva!

Az a helyzet, hogy van az egyetemen egy tanárnő, aki első benyomásra, nem volt szimpatikus. Kicsit önteltnek éreztem... aztán, ahogy teltek a hetek, valamilyen oknál fogva, egyre jobban kedvelni kezdtem. Teljesen emberi, értelmes, érti a dolgát, nem ítélkező, humoros is, látszik, hogy élvezi a munkáját. Nagyon kellemes a kisugárzása, kedvesek a szemei. Nem olyan egyetemi tanár ő, mint a legtöbb.

Vizsgáztatásnál is nagyon emberséges maradt hozzánk. ( Nem arra gondolok, hogy mindenki átment, nulla tudással, de nem alázott szét senkit sem, pedig ,hát...elcsesztük nagyon xd)

Egyszer, amikor lapokat osztott nekünk, elhaladt mellettem, és olyan jó illata volt. Mikor az én padomhoz ért oda, megremegett a térdem, mint amikor az első fiúba voltam szerelmes.

Szerintetek, ez tisztelet, egyfajta rajongás, vagy tán szerelmes vagyok belé? Mindennap eszembe jut ez a nő. Zavaró kicsit azért.

Volt már így más is?