Normális egy bő 1,5 éves kapcsolatnál már az esküvőt tervezni, szervezni?

Katasztrófa. Itt mindig megsértődnek rám, de leírom. Először is két hónap után lánykérés, kész röhej, mert kb. semmit sem ismersz a másikból. De másfél éves kapcsolatban is butaság a házasság, mert még még ott a rózsaszín köd.

Ráadásul fiatalok is nagyon. Szóval én úgy mondanám, hogy ha be akarnak állni a béna házasságok sorába, ahol pár év után unják, utálják, csalják egymást, de összeköti őket a gyerek és a pénz, akkor hajrá

"mert szerinted az normális hogy 2 hónap után megkérik valaki kezét?"

Nem, ezt abszolút elsietettnek gondolom. Igaz, tudok olyat, hogy hasonlóan gyors eljegyzésből és házasságkötésből hosszú, boldog házasság lett (már az unokáik is nagyok), de azért ez ritka nagy szerencse.

"Meg mi az, hogy onnantól tervben volt az esküvő."

Ezt viszont továbbra is fenntartom. A lánykérés és az arra mondott "igen" tulajdonképpen már annak a kinyilvánítása, hogy ők egymással tervezik a jövőjüket. Most az, hogy a járványhelyzet, tanulmányaik, lakásproblémák miatt még húzódik az esküvő, az ebből a szempontból mellékes. A szűk család (és még inkább: egymás) előtt már kinyilvánították, hogy egymáshoz tartoznak.

Ha viszont másfél éve már együtt járnak, akkor azért az okot ad a bizakodásra, hogy nem bánják meg a döntésüket. Kérdés, laktak-e együtt, és mennyit. Meg általában véve, mennyire érett személyiségek.

Biztosra sosem lehet menni. Ezért a túl hosszú együtt járásnak vagy együtt élésnek sincs értelme. Hibái mindenkinek vannak, nézeteltérés minden házasságban van.

"Ha viszont másfél éve már együtt járnak, akkor azért az okot ad a bizakodásra, hogy nem bánják meg a döntésüket."

persze, hogy együtt járnak. fiatalon sokan egy sima szakítást sem mernek időben meglépni, nem hogy jegyesség felbontását.

kérdező, csak nem vallásos fiatalokról van szó? mert náluk jellemző, hogy egy vasárnapi egymásra mosolygás után nem sokkal már jön is a gyűrű, nem sokra rá meg az esküvő meg a gyerekek, az pedig mellékes, mi mennyire működik, működtetniük kell és kész. volt ilyen barátnőm, 24 évesen már teljes lemaradásban érezte magát a barátnőihez képest, meg a család és a közösség elvárásaihoz képest. egyik haverja úgy jegyezte el a lányt, hogy a néhány hónapnyi együttjárás nagy részében más kontinensen tanultak, stb.

Ha együtt laknak, akkor azért egy-másfél év alatt is nagyon sok dolog kiderül a másikról.

Egyébként te milyen rokonságban/ismeretségben vagy velük, hogy ennyire aggódsz a döntésük miatt?