Miért veti a szememre, hogy én találkozgatok mással?

Van egy srác, 4 éve se veled, se nélküled kapcsolatban vagyunk. Volt, hogy hetekig nem keresett, nem beszéltünk, máskor 2 héten át minden nap találkoztunk, együtt voltunk vagy éppen utaztunk. Két véglet volt nekem mellette: vagy boldog vagyok és a fellegekben járok, vagy depressziós vagyok, sírok és napokig nem ettem.

Azért, mert a 4 évből ő 2 és felet kapcsolatban töltött... Én ezt egy év után tudtam meg, és annyira szerelmes voltam, hogy inkább elviseltem ezt, mint azt a fájdalmat, amit a hiánya jelentene.

Karácsony után jutottam el arra a pontra, hogy ezt így nem akarom tovább, nem akarom, hogy az egész fiatalságom úgy teljen el, hogy utána szaladok, titkolózok. Elmondtam neki ezt és kértem, hogy válasszon. Vagyis nem kérés volt, hanem megmondtam, hogyha a barátnőjével marad, egy rossz kapcsolatban, az az ő dolga, de akkor felőlem többet nem hall.

Utána időt kért tőlem és elmondta, hogy szakítani fog, de a barátnője az ő lakásában lakik, nem akarja csak úgy az utcára tenni.

Január óta kapja az időt, közben láttam, hogy a barátnője posztolgatja a közös képeket, együtt kirándulnak, közösen főznek, tehát nem úgy jött le, hogy itt belátható időn belül szakítás lenne. Mégis lett, március elején. Majd a 15-ei hosszúhétvégén látom, hogy egy másik lánnyal tesz fel közös képet Instagramra, és mikor kérdeztem, ki az, közölte a legnagyobb természetességgel, hogy a barátnője.

Ott valami eltört bennem, nem sírtam, nem omlottam össze, egyszerűen elfogadtam és úgy döntöttem, hogy akkor itt nekünk vége. Nem kerestem, nem hívtam, nem írtam neki. Kikövettem, töröltem mindenhonnan és igyekszem továbblépni (kb életemben először). Lett is egy udvarlóm, találkozgatunk, randizgatunk és ezt a fent említett srác is megtudta. Ma írt egy hosszú üzenetet, hogy jó látni, hogy nekem ez ennyit jelentett vele és hogy én szó nélkül eltűntem, azt sem tudta, mi van velem és hogy mégis mennyi gerinc van bennem (!!). Eddig is írhatott volna, ha annyira érdekelném, mint állítja. De semmi, annyit nem kérdezett meg, hogy mizu, vagy miért tűntem el.

22 éves vagyok, előttem az élet. Nem akarom azzal tölteni, hogy vagy vele vagyok titokban, vagy a telefon mellett ülök, hogy mikor ír, mikor keres.

Szerintetek most féltékeny, vagy rájött, hogy nem várok rá örökké és fáj neki?