Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem múlik ez az érzés?
Összejöttem valakivel, aki foglalt volt. Családos...
Tudtam. De úgy gondoltam menni fog, így is. Gyorsan, őrülten gyorsan kialakultak az érzések, szinte hetek alatt, és rájöttem, hogy nekem ez nem megy mégsem.
Elmondtam neki és megértette, elváltak útjaink.
De még ilyen rövid idő alatt is olyan össze-vissza jelzéseket kaptam tőle, és olyan szinten nem tudtam rájönni hogy hányadán állt, hogy lelkileg nem tudom elengedni.
Végig mondta, hogy nem válik, nem is szidott senkit, de nagyon lelkes volt mellettem. Úgy láttam, hogy ő is inkább menekülőre fogta, mert egyből elengedtük egymást.
Voltunk párszor együtt, és az első öleléstől az utolsó csókig minden olyan természetes volt, mint eddig senkivel...
Már hónapok teltek el, és nem értem magamat. Jobb lett volna, ha tudom hogy egyáltalán nem jelentettem semmit, mint ez a kettősség ami bennem van.
Nem keresem, nem is fogom, hagyom hogy élje a saját életét.
De néha látom közösségi oldalakon. És mikor elhatározom, hogy tiltom, utána megint felengedem. Majd tiltom és engedem majd újra és ez így megy körbe-karikába. Szinte kínzom magam, mert mikor látok egy közös fotót a párjával az szíven üt.
Próbálom lekötni magam, de fáj, rettenetesen fáj, hogy belépett az életembe valaki akivel ilyen erős vonzalom lett kettőnk között és csak addig ismerhettem míg bele nem fájdult a szívem.
Mit tudnék tenni? Dolgozom, eljárok másokkal, olvasok, tévézek, jövök-megyek, de mindig emlékeztet rá valami.
Miért élem meg ilyen nehezen?
Ilyen az, amikor magukat "komoly, érett nőnek" tartó emberkék rájönnek, hogy mennyire nem azok.
Azért éled meg nehezen, mert belül még egy gyerek vagy és érzelmileg nem túl fejlett. Kényelmes volt az életed és nem tudsz az egésszel mit kezdeni.
Még nem írtam eddig erről, lehet neked meglepő, de én úgy gondolom nem vagyok ezzel egyedül. De most így hirtelen megsajnáltalak, mert nem szokásom nekem itt olvasgatni, van jobb dolgom.
Lenne más, csak nem érdekel
Mint írtam elengedtem.
5 Nálam van egyfajta megvetés, mert tudom hogy otthon most nagy boldogságot játszik, és ha játssza, ha nem, szánalmas. Mert ha tényleg játssza, akkor azért, ha meg tényleg úgy boldog, hogy ilyen kitérők nála normálisak, akkor én nagyon félrenéztem.
Ha szimpla szexkapcsolat lett volna, megértem, de így csak megégettük egymást
Fura ez az érzelmi hullámvasút. Kicsit mint a drog.
Tudom, hogy még ugyanúgy vonzódik hozzám, és épp ez a nevetséges ebben.
Egyik nap utálom, aztán szeretem.
Már magamtól hányok mikor x óra után felengedem a tiltásból
De köszi, hogy írtál,
8 Eléggé biztos vagyok benne, hogy sem a felesége sem az ő helyében nem lennék, ez tény.
De nem volt nálam ilyen tiltott gyümölcs dolog, nem úgy alakult ki, hogy megtudtam hogy foglalt és de jó. Megtetszett és ennyi.
Nem volt taszító, míg úgy láttam, hogy otthon egy fos amiben ül.
Igazából most is így gondolja egy részem. Taszító az, hogy neki ez boldogság. Így élni.
"nem szokásom nekem itt olvasgatni, van jobb dolgom"
Akkor minek írod ki a kérdést?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!