Éreztétek már, hogy túl sok, túl nyomasztó érzések vannak bennetek?

Volt évekkel ezelőtt egy srác, akibe szerelmes voltam. De szétmentünk.

Eltelt jó pár év, közben fiúk jöttek-mentek, pár hónapja megint jött egy szerelem az életembe.

Viszont az illető foglalt így, sajnos nekem nem ment, csak rövid ideig, mert megterhelő volt lelkileg.

Épp próbálnám összeszedni magam, és erre felbukkan az ex.

Viszont én őt már nem szeretem, de anno szerettem és eléggé felkavart.

Tudom hagyjam a francba, vagy pont ellenkezőleg ugorjak vele ágyba, de ez nem ilyen egyszerű. Nem tudnék vele folytatást, max az ágyban, de nem tudom ő ezt hogy venné, illetve hogy én hogy viselném. Most inkább olyan kéne, aki nem érintett meg még soha. Nem félek tőle, hogy visszaszeretek belé, mert már rég lezártam. Viszont kíváncsi is vagyok rá, és jól kijöttünk az ágyban.

De a legfőbb problémám, hogy furcsa mód úgy érzem, hogy ettől most még jobban összezavarodtam és legszivesebben elfutnék messzire. Lezárni sem akarom, de félek is hogy most ha belelépek, mint egy fos brazil szappanoperában, úgy lennék. Valaki felém vágyódik, én meg máshová, amaz meg megint máshová.. meg szerintem még picit felém. Vagy nem. Ki tudja.

Voltatok már olyan helyzetben, hogy azt éreztétek, megfullaszt egy érzelmileg kusza szituáció?

Úgy érzem, hogy ha folytatom az illetővel, nehezebb lesz elengedni az előzőt. Ez elég logikátlan, mégis így érzek.