Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Együtt lenni vonzalom nélkül?
Szóval 5-6 hónapja ismerkedem valakivel (37/F), igazából együtt is vagyunk, mondhatjuk. Hihetetlen figyelmes, szeretetteljes, szeretetre méltó, megbízható, őszinte, segítőkész, odaadó, a humorunk is hasonló, kb az érdeklődési körünk is.
A hónapok alatt rengetegszer bizonyított, hogy bármikor számíthatok rá, ragaszkodik hozzám, szeret, megbecsül. Én azonban nem tudom ezt elképzelni vele hosszabb távon, másrészt viszont elveszíteni sem szeretném. Úgy érezném, hibát követek el azzal, hogy elengedem. Nagyon fájna és rossz lenne mással látni 1-2 év múlva vagy akár hamarabb is, hogy boldog, családja van mondjuk és nem én vagyok az a nő, aki megkap mindent. (Gyereket tőle sosem akarnék). Ritka az ilyen férfi manapság, belátom. Mégis annyira nehéz. Nem tetszik a külseje egyáltalán, hogy vele legyek hosszú távon vagy akár úgy tényleg komolyan, egy életre akár. Nem kifejezetten csúnya, de nagyon nem az esetem. Hogyan lendülhetnék ezen túl? Hogyan figyelhetnék csak a belsőre?
9-es, értjük, persze, csak azt nem fogod fel, hogy van olyan, amikor az ember szerelmes és attól látja szebbnek a másikat.
Én őrülten belezúgtam egy tőlem alig magasabb srácba, pedig mindig a magas férfiak voltak a zsánereim. És emellett remek csapatot alkottunk ketten. Nem mondom, hogy ő volt a lelkitársam, mert az a helyzet, hogy saját magam klónjába bele se tudnék szeretni, de össze tudtunk csiszolódni.
Aztán sok év múlva megromlott a kapcsolatunk, kiszerettem belőle és akkor rácsodálkoztam, hogy mit ettem én ennyi éven át ezen a törpén?
Saját magának köszönheti, hogy idáig eljutottam, ha kiállt volna mellettem, amikor szükségem volt rá, valószínű még ma is rajtam lenne a rózsaszín szemüveg.
Nálad az a gond, hogy nem vagy szerelmes. Ez most még nem gond, mert jól érzed magad, törődik veled, szex is van, oké hogy nem olyan, mint az álomnőddel, de a semminél több. Majd akkor fogsz belepusztulni, ha megismersz valakit, akibe szerelmes is tudsz lenni és emberileg is passzoltok.
11! "Majd akkor fogsz belepusztulni, ha megismersz valakit, akibe szerelmes is tudsz lenni és emberileg is passzoltok."
Ezen már túlestem főiskolás koromban volt ilyen lány, igen vele sokáig tartott, de három év után annak is vége lett, te még hiszel abban, hogy létezik az ideális párod, akivel majd örökké tart, nem nincs ilyen, ez csak a tündérmesékben van, mint írtam a "tökéletes pasi/csaj" is megöregszik, és igen elveszti a vonzerejét tetszik vagy sem, vagy a személyisége változik meg. Nekem is időbe telt mire erre rájöttem, sokan most se értik miért állok szóba olyannal meg pláne vagyok együtt, akiről meg is mondtam, hogy nem jön be, hát azért mert lehet nem fog örökké tartani, de már nem is hiszek benne, hogy létezik a "Nay Ő". Mert nem, nem létezik, igen megvolt ő is, akiről azt hittem, aztán annak egy szép lassú elhidegülés lett a vége, mégcsak ki sem dobtuk egymást, egyszerűen csak mikor egy hétig nem keresitek egymást, akkor annak annyi.
Előző barátnőm is nem értette, hogy sokszor miért hívok el olyan lányt randira, aki nem tetszik. pont azért, mert már én is túl vagyok a harmincon, és mikor belenézek a tükörbe látom, hogy nem vagyok ugyanaz mint 10 éve, senki sem lesz olyan.
Meg kellene érteni, hogy a párkapcsolat lényege, hogy PÁR legyetek, ha az megy a többi is fog, ha az nem megy, akkor garantált a pofára esés. Mondom ehhez nekem is idő kellet és csak "rusnyaság" tudott meggyőzni erről végleg, de most már tudom, hogy így van.
12. Ezen már én is gondolkoztam, de azt gondolom, a szerelem azért fontos, mert olyan kötődést hoz létre, amire lehet építeni, ami kitart akkor is, amikor a szerelemnek már vége. Örökké? Hát nem, abban már nem hiszek és nem is helyeslem. Hallottam már olyan véleményt, miszerint utastársak vagyunk egymás életében, kivel hosszabb, kivel rövidebb ideig tart ez a közös utazás, de végül mindenkit el kell engednünk, kivétel nélkül. Kit azért, mert meghal, kit azért, mert más irányba szeretne menni. Nem hiszek a másik birtokolhatóságában. Vannak felsőbbrendű célok, mint a gyerekek felnevelése, de ez se tart örökké. Nyilván, közben megöregszünk, kiöregszünk a szerelemből, nem vagyunk már olyan vonzóak, de ha valaki szerencsésebb alkat, netán fiatalként kezdte a családalapítást, miért ne eshetne újra szerelembe és miért ne élhetne ezzel, ha a gyerekeit már felnevelte?
Oké, hogy most erősen kiállsz a választásod mellett, mert a belső értékeit nézed a vöröshajú kedvesednek, de ha lenne választási lehetőséged, akkor is őt választanád? Nem gyávaságból, mert ő ugye nem törheti úgy össze a szíved, hanem szívből őt választanád??? A szerelmeddel szemben?
Ismétlem, nem gyávaságból, mert abból sokan választják a kevésbé veszélyeset. Szívből is őt választanád? Mert így nekem olyan, mintha csak feladtad volna a reményt és nem is lenne már más választásod, aztán megpróbálod kihozni a helyzetből a legjobbat.
Én soha nem tudtam olyan erősen kötődni az ésszel választott rendes páromhoz, mint akit szerelemből választottam. Ráadásul, a slussz pofáraesés az, amikor rájössz, hogy a rendesnek hitt párod is ugyanolyan gáz emberileg, mint akibe halálosan szerelmes voltál. Mert nincs olyan, hogy jó ember meg rossz ember, mindenkiben ott van mindkettő. Az lehet, hogy nem illetek össze, de az se azért van, mert szexuálisan annyira vonzó. Elismerem, van aki a külseje miatt elszáll. Az én hajam is égnek áll azoktól a nőktől, akiknek minden gondolata akörül forog, hogy mit vegyenek fel, milyen színűre lakkozzák a körmüket, mi a divat, milyen márka. De szerintem a legszebb nőknek ez nem központi téma, mert körömlakk, minden nélkül, egy zsákban is gyönyörűek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!