Várjak a “”szerelemre”” van ilyen?

Tulajdonképpen azt akarod ami az elsővel volt az elején?

Vagy azt, ami a filmekben van?

32 vagyok, és majd’ egy évtizedig éreztem ezt, amiről írsz. Folytonosan egy hiányérzet, egy fájdalom, hogy mikor találok olyat, aki iránt így érzek pont, amit leírtál.

Másfél éve úgy éreztem, hogy véglegesen eljutottam arra a pontra, hogy kiégtem, mert ilyen férfi biztos nincs, a kapcsolatok sz@rok, én akarok túl sokat, ráadásul a 10 év alatt 2 kapcsolatomban sem éreztem szerelmet, csak azt a hiányérzetet, amit addig, ès azt, hogy nem erre számítottam, nekem erre nincs szükségem.

Aztán másfél éve, mikor már nem is számítottam semmire, hanem elkönyveltem, hogy olyan szerelem nincs, amilyenről én álmodom, megtalált.

Igaza van az utolsónak:az igazival is rohadt nehéz, mert neki is vannak hibái, az élet nem egy romantikus lányregény, nekem ez életem legnehezebb időszaka, mert a szerelmem még nem vált el, de közben 1000% biztosan érzem, hogy ő az igazi, nem tudnék mással lenni, és mióta vele vagyok, nem érzem azt a hiányt, hanem tényleg olyan, amilyennek képzeltem.

Szerintem abszolút megéri kitartani, erőfeszítést tenni, és nem megelégedni langyi kapcsolatokkal, mert a végén minden erőfeszítésed megtérül, legalábbis én így érzem. :)