Az érzelmek így működnek megfelelően, vagy valami nincs rendben velem?

Egy viszonylag friss kapcsolatban vagyok. Akadnak problémáink, de nagyon jól megértjük egymást és valóban működőképes az egész, álmodni sem nagyon lehetne ennél szebbet, vele akarom leélni az életemet. Ugyanakkor, amikor beüt a sz'r, nem is feltétlen a kapcsolatban, hanem a magánéletem egy bármely más területén, eltűnnek az érzelmeim a párom iránt (más iránt nem tudom, nem táplálok mélyebb érzelmeket túl sok más ember iránt, de a "ja, ő jófej haver, bírom" érzelmek mások irányába megmaradnak). Ha még meg is bánt valamivel egy kicsit komolyabban, mintha átfordulna minden szerelmem utálattá és szánalommá. Néha legszívesebben elküldeném az egész világot a p'cs'ba, még azt az embert is, akit úgy egyébként nagyon is szeretek. Nagyon ijesztő ez számomra, de nálam a mélyebb szerelem mellé mindig is társult ez. Nem tudom, ez így rendben volna? Vagy esetleg ez sivár lelki világra vallhat? Vagy mire?

20L