Miért csinálja azt, hogy az egyik kezével ellök a másikkal pedig magához húz?

Egy éve nem tudom magamról levakarni a mostmár exem, aki pontosan ezt csinálja.

Én nem illettem semmilyen jelzővel, mentális problémával, mert nem ez a lényeg. De valami nagyon nem kerek nála. És az a gond, hogy ezt szoktam meg és fogalmam sincs, milyen lehet egészséges kapcsolatban lenni...

Hát én is belefutottam egy ilyenbe. Állandóan utánam nyúlt, de amikor megkaphatott volna, abban a pillanatban ellökött. Ő is nárcisztikus és azon túl, hogy félhet a kötöttségtől, azt gondolom, valójában nem én kellettem neki soha, hanem csak a rajongásom. Éveken át játszotta ezt velem és soha nem kellettem neki, még egy szexre sem. Amikor lett valakim, 1,5 év szünet után is képes volt utánam nyúlni, a kapcsolatom ráment, de akkor se kellettem neki. Mondjuk azt a kapcsolatot nem bánom, mert csak menekültem. Később még egyszer elgyengültem, akkor nagyon megijesztett, mert megint éreztem rajta, hogy kezdi elölről és mivel nem voltam rá vevő, mély depresszióba esett. De rájöttem, hogy a forgatókönyv semmit nem változna. Abban a pillanatban, ahogy ajtót nyitnék neki, megint elsétálna a másik irányba.

Én nem tudtam őt se lezárni, se elszakadni lélekben, egyszerűen annyit sérültem, hogy ez magától megoldotta a folytatást: ha térden állva vallana szerelmet, már akkor is biztosan tudnám, hogy ha erre reagálok, azonnal meggondolná magát. Játék, amit nem szándékosan űz, de nem szeret és sosem szeretett.

Velem is ez van kb egy éve. De mostmár amennyire lehetséges ignorálni fogom. Folyamatosan ő keresett, kedves, olyanokat írt chat-en hogy ember nincs a földön aki azt mondaná nem akar semmit tőlem. De közben sose hív rendes randira, csak ígérgeti ("egyszer majd megbeszélünk egy rendes talit", "iszunk majd valahol egy kávét") máskor meg nem válaszol, nem ír egy hónapig. Se egy névnapi köszöntésre nem reagál. Nemrég covidos volt, hétfőtől jött dolgozni. Írtam neki hogy mi újság, hogy érzi magát. Cseszik válaszolni. Úgyhogy eldöntöttem hogy ignorálni fogom teljesen. A facebookon sem ismerősöm mostmár és nem fogok reagálni a megkereséseire csak ha az munkaügyi kérdés.

Szóval én azt tudom mondani, hogy mindenki szabaduljon meg az ilyen emberektől mert őrületbe tud kergetni

Az exemnek mondhatni, hogy támogató családja volt, igaz, az anyja elég akaratos, de ennyi.

Míg én fel tudok mutatni egy alkoholista, alkesz "apát", egy olyan családot, akik 12 évesen elüldöztek otthonról, olyan nagyszülőt, rokonokat, akik akkor befogadtak, de csak csicskaként kezeltek.. Szegénységet, éhséget, játékfüggőséget.

Ezeket a mintákat láttam, mégsem vált belőlem rossz ember, mégsem játszmázok. Pusztán csak nehezen nyílok meg, nehezen bízok, nehezen szeretek. De amikor szeretek, akkor nagyon. Na, hát jól kifogtam az egyetlen exem, tökéletes alanyt talált a játszmáihoz, mert nagyon kötődtem és ragaszkodtam hozzá és sajnos elhittem a színjátékot.

Fogalmam sincs, mi a pszichológiai oka annak, ha valaki olyanná válik, mint ő, vagy mint akiről te írsz, vagy a többi kommentelő.