Nem tudok szerelmes lenni már?

Szóval az van, hogy régebben már voltam szerelmes, viszont amint a másik fél is elkezdett érezni valamit, akkor már nem is volt kedvem az egészhez. Inkább mondtam, hogy legyünk barátok.

Pedig meg volt ez a fellángolás, akárhányszor rá gondoltam a szíven zakatolt stb :) .

De mikor már tetszettem a másik félnek, akkor inkább bekamuztam, hogy nem én csak barátilag érzek iránta. És az a gáz, hogy pár nap után mar "kiszerettem" belőle.

Mostmár senki iránt nem érzek ilyen fellángolást, max ha beszélek egy fiúval és tök jó meg minden, eltart 1 hétig és megunom. Pedig ugyanúgy jókat beszélünk.

Addig teljesen jó minden, amíg nem kellek a másiknak, mintha belül azt akarnám, hogy na tetszek meg neki és mikor sikerül, akkor nem is értem, hogy miért akartam én ezt.

És ez ahj olyan rossz, mert én nem akarok játszani az emberekkel.

Így igazából egy "kapcsolatom" volt, az is baromi rég, tartott fél napig(5.-es korunkban szóval nem kell nagyra gondolni :D) aztán szakítottam fele.

Jó ez annyira nem sorolható ide, de már akkor is megfigyelhető volt ez erre akarok kilyukadni.

Pedig én akarok pasit csak amikor már odakerül a sor inkább más döntést választok.

A barátnőimnek már voltak kapcsolatai én meg itt vagyok egyedül.

(Azért meg nem akarok barátot, mert szingli vagyok és akkor jobb mint a semmi).

Viszont ugyanúgy csókolóztam már, de az inkább érzelemmentes volt, vagyis csak vonzódtam hozzájuk.

Esetleg valaki tudja miért van ez? Ennyire el lennék zárkózva érzelmileg?

Azt hozzá teszem, hogy a barátságban egyből kötődöm. És mai napig fáj, ha véget ér egy barátság.

Valamiért csak "szerelemben" nem tudok kötődni.

A szüleim elváltak, ha ez jelent valamit. Bár a barátaimnak is elváltak a szüleik és még is van párkapcsolatuk.

Előre is köszönöm az értelmes válaszokat!

18/L