Hogy viselitek, ha a párotoknak sok dolga van, és ezért az eddigiekhez képest ritkábban tudtok találkozni? Illetve, ha emiatt a párotok csak a nap második felében keres benneteket?

Én jól viselem az ilyesmit, de nekem ilyen a személyiségem is, nem vagyok egy ragaszkodó, tapadós típus, nincs szükségem sok figyelemre. Azon meg nem tudom mit kéne elviselni, hogy "csak" a nap második felében keres? Nincs igényem arra, hogy állandóan keressük egymást, főleg nem chaten vagy telefonon. Bőven elég este beszélni, de ha kimarad 1-2 nap engem az se vág földhöz.

Én jól, felnőtt ember vagyok, van életem, ő meg nem a sziámim...

Pár nap távollét nem visel már meg úgy, megszoktam, mert ilyen a munkája. Viszont sok aggodalom van bennem, mert nem a biztonságról híres a hivatása, így megnyugtató és jól tud esni, ha chaten/telefonon kommunikálunk mindena nap. Neki is fontos ez, nincs belőle problémánk.

A párom ápolónő covid osztályon. A beöltözés miatt most már egy mosolygós fejet se tud küldeni napközben, sok a túlórája nagyon, alig érünk rá találkozni, kb heti 1x. Amikor otthon van, és tudnánk beszélni, akkor is eszik, fürdik, alszik, nem chatel. Ez megy hónapok óta. nem szeretne még összeköltözni, mert azt mondja, hogy most kiállhatatlan lenne a sok fáradságtól, frusztrációtól. Kicsit nehezen viselem, de türelmes vagyok, és probálom kicsit megkönnyíteni a dolgait, néha rendelek hozzá házhoz kajcsit meglepiből. Amikor talizunk meg csak filmet nezünk, eszünk, alszunk. Remélem lassan vége ennek.